Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
ROMSICS IGNÁC A Duna melléki ellenforradalom
A Kormányzótanács a Tanácsköztársaság helyzetének megszilárdítása érdekében kényszerült kiadni, ill. kilátásba helyezni a fenti rendeleteket, amelyekre ,,a vidék", elsősorban a Duna—Tisza köze a Duna melléki ellenforradalommal válaszolt. A felkelés „kapcsolatai" A feikelés okainak lezárásaként ki kell térnünk a mozgalom „kapcsolataira", amelyeket a témával összefüggő problémát tárgyaló kutatók többsége a Duna-melléki ellenforradalom egyedüli vagy fontos okának tart. Néhányan feltételezik, hogy ,,a fehér tiszti egységek támogatásával" „Szegedről . . . indult ki a felkelés," 110 többek szerint a június 24-i budapesti lázadással állt szerves kapcsolatban. 111 Mint érdekességet, s nem mint „célponttot" említjük meg, hogy a „dunamelléki" ellenforradalmat Rákosi a bécsi komité és a szegedi ellenforradalmi kormány olyan „közös művének" te110 A kortársak közül ezt vallotta Joanovits Sándor, PPSKk Vm kormányzótanácsi megbízottja. ,,... Megállapítást nyert — mondotta a megyei Intéző Bizottság július 12-i ülésén, — hogy az ellenforradalmi mozgalom főleg Szegedről és a szerb demarkációs vonalon túlról, Bajáról táplálkozott, onnan indult ki ". (PIA. 000. 3/19. ő. e. II. köt. 526—527. old.) Ezt a felfogást vallja Kun József is: ,,A belső ellenforradalmi csoportok június 24-re nagyarányú ellenforradalmi megmozdulást készítettek elő. Június 20-án Jugoszlávia irányából fegyveres ellenforradalmi csoport hatolt be a Duna-Tisza közére, és Kalocsa felé közeledett." (KUN József: A külső és belső ellenforradalmi erők szervezkedése a Magyar Tanácsköztársaság megdöntésére. = Honvédségi Pártmunkás. 1959. június. 10. évf. 6. sz. 575. old.] K. Balogh János, a téma dunántúli kutatója hasonlóképpen vélekedik monográfiájában: "... a Duna meutén sokkal nagyobb arányú, sokkal erősebb tűzfegyverekkel felszerelt fehér tiszti egységek támogatásával tört ki az ellenforradalom". (K. BALOGH, 1964. 185. old.) L. Nagy Zsuzsa — sokkal disztingváltabban — így ír: ,,.. . a szegedi kormány munkáját fedezhetjük fel az események mögött". (L. NAGY, 1961.166. old.) 111 Az első ilyen — még kortársi vélemény a Vörös Újság június 27-i számának egyik cikkírójától származik, aki ezeket írta: ,,A Pest megyei ellenforradalom szervezői ugyanazok voltak, mint a pestinek." (Vbrös Űjság 1919. jún. 27. 2. évf. 119. sz. 5. old.) A Vörös Újság megállapítását kronológiailag a Tanácsköztársaság bukása utáni propagandafüzetek egy része követi. Idézzük a két legpregnánsabbat. Tarján írja: ,,A kalocsai ellenforradalom szerves összefüggésben állott a június 24-i budapesti monitor-lázadással." (TARJÁN Vilmos: A terror. I. rész. Bp. é. n., Újságüzem Rt. 62 p. 53. old.) Bizony László szerint pedig ,,A koncepció az volt, hogy a falvak felkelése le fogja kötni a vidéken levő vöröskatonákat, sőt esetleg a fővárosból is el fog venni katonai erőket, a fővárosban maradó csekély erőket pedig le fogják verni az ellenforradalmárok". (BIZONY László: A magyarországi bolsevizmus 133 napja. 18. old.) Ez utóbbi saját véleményeként idézi a Tanácsköztársasággal foglalkozó népszerűsítő jellegű szintézis szerzője. (LIPTAI Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság. 2. kiad. Bp. 1968, Kossuth Könyvkiadó. 479 p. 395. old.) A június 24-i tiszti puccsot részletesen ismertető értekezések egyike hasonló szellemben nyilatkozik: „A DunaTisza közén •— a Budapestről kiinduló lázítás hatására •— ... tört ki az ellenforradalom ...". (GÁBOR Sándorné, 1962. 79. old.) Ezt a „koncepciót" Sarlós Béla fejti ki legrészletesebben. Sarlós feltételezi, hogy a dunántúli ellenforradalmak leverése után az ellenforradalom belátta, hogy a vidéki akciók egyedül nem lehetnek eredményesek. Arra törekedett tehát, hogy a fővárosban és vidéken egyidőben robbantson ki a korábbinál jóval szervezettebb, nagyobb katonai erőkre támaszkodó akciót. így következett be ... a június 24-i budapesti ellenforradalmi puccskísérlet. Ezzel egyidőben Kalocsán és környékén ". (DR. SARLÓS Béla: A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei. Bp. 1961, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 363 p. 130. old.)
