Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BÁNKI HORVÁTH MIHÁLYNÉ Kiskunfélegyháza közművelődése a dualizmus idején

országos színművészeti felügyelő kijelentette, ha ez az utolsó próbálkozás sem sikerül, tíz évig nem enged társulatot a városba. A színügyi bizottság alakítása a tanács hatásköréből lassan a képviselőtestület hatáskörébe csúszott át. Az 1917-es városi szabályrendelet szerint a hattagú bizottságot a képviselőtestület választotta a közgyűlés tagjaiból. Hivatalból tagja volt a rendőrkapitány, elnöke a polgármester vagy helyettese, jegyzője a főjegyző. A bizottság hatásköre: helyhatósági „színi engedélyek" kiadása, s felügyelni arra, hogy az előadások megfelelő művészi színvonalon álljanak. Az előadásokat az 1886-ban átadott előkelő Korona vendéglő dísztermében, a főgimnázium tornacsarnokában vagy az 1894-ben a Hattyú vendéglő kertjében kialakított nyári színkörben tartották. A hivatásos színészek mellett gyakran léptek fel műkedvelők. 1892-től eleinte jótékonysági célokra, majd a különböző egyesületek könyvtáruk javára tartottak színházi előadásokat. Az Iparos Ifjak Egyletének megalakulásától kezdve rendszeressé váltak a fillér-estek. A látogatottság ezeken az előadásokon megfelelő volt. Közönségük többsége a munkások, agrárproletárok és iparosok közül került ki, esetenként néhány meghívott helyi előkelőség is megjelent. Olcsó szórakozási lehetőség volt, de a műsorválasztás miatt a színházi előadásokban rejlő óriási nevelő hatás nem, vagy csak ritkán bontakozott ki. ÖSSZEGEZÉS A város népművelési helyzetét elemezve, megállapítható, hogy a dualizmus korára jellemző polgárosodás nyújtott alapokat a népművelés fejlődéséhez. A város mezőgazdasági jellege a tárgyalt korszakban végig megmaradt. Ipar lényegében csak kisipari szinten alakult ki, a malmok, gyufagyár, dohánybeváltó jelentős számú munkavállalót nem foglalkoztattak. A kiegyezés utáni mezőgazdasági konjunktúra, a mezőgazdaságot kiszolgáló helyi ipar és kereskedelem egy viszonylagos jómódban élő, de kulturálódásra alig fogékony paraszti réteget és szórakozásaiban a polgárság felső rétegeit utánozó, de annak anyagi lehetőségeitől messze elmaradó kispolgárságot alakított ki. A földnélküli, illetőleg törpebirtokos réteg szétszórtsága, életmódja miatt az 1900-as évek elejéig nem volt jelentős tényező a város közművelődési életében. Ipari munkásság kialakulásáról alig beszélhetünk. Az országos átlagnál, különösen a hasonló lélekszámú városokénál nagyobb mezőgazdasági túlsúly, a lakosság döntő többségének mezőgazdasági foglalkozása, a város vezető testületének a gazdag paraszti rétegekhez történő