Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BÁNKI HORVÁTH MIHÁLYNÉ Kiskunfélegyháza közművelődése a dualizmus idején

tartozása vagy kötődése, az 1870-es évek elejétől kezdődő, az oktatás és népművelés előtérbe kerülésére irányuló országos törekvéseket is lelassította, de nem akadályozta meg. Az országos törekvések hatására az 1870-es évek végétől a közoktatás viszonylag jelentős fejlődést mutat, növekszik az iskolai osztályok száma, csökken a korábban az országos átlagot magasan meghaladó analfabétizmus, a középiskolák (főgimnázium, tanítóképző) működése következményeként elsősorban a polgári rétegek műveltségi szintje növekszik, de mindez kihatással van a paraszti, iparos rétegek művelődésére is (szakképzett tanítók az elemi iskolákban). Az iskolán kívüli művelődés elsősorban az egyesületekben folyt. A megalakuló egyesületek, az engedélyezés feltételeként, politikai kérdésekkel nem foglalkozhattak. Ennek ellenére az egyesületek több csoportja politizált, nyíltan vagy titokban, aszerint, hogy céljaik megfeleltek-e a hivatalos politikai irányvonalnak, vagy szemben álltak azzal. A kialakult egyesületek a korszak társadalmi rétegződését, egyben a műveltségi állapot szerinti különbségeket is tükrözik. A birtokos osztály, melynek köréből a helyi vezetők is kikerültek, Kiskunfélegyházán is akadályozta a szegényparasztok és agrárproletárok kulturális fölemelkedését. Az egyesületeket ért poliktikai hatások közül a negyvennyolcas függetlenségi eszme hatása a legkorábban alakult egyesületeknél érezhető. Ezek főként a városi vezető rétegek, a tehetősebb parasztok, a kispolgárság társasági élet iránti igényét elégítették ki, művelődési céljait szolgálták. Az iparosok és kereskedők egyletei elsősorban érdekvédelmi céllal alakultak, de emellett népművelési feladatokat is elláttak. Különösen így volt ez az 1872. évi VIII. tc. (Ipartörvény) megjelenése után felállított ipartestület illetőleg egyesületei esetében, ahol a könyvtárszervezés, dalárdaalakítás, műkedvelő színjátszás egyaránt helyet kapott. Az agrárszocialista mozgalmak hatása és a Szociáldemokrata Párt eszmei rányítása az 1890-es évektől éreztette hatását. Tükröződött ez az Általános iMunkás Önképző Kör működésében és az ipari munkások szakegyleteinek tevékenységében is. Az uralkozó osztályok kulturális monopóliumának megdöntéséért folytatott harc a századfordulóra városunkban is egyre élesebbé vált. A parasztság és a kialakuló munkásság felismerte, hogy az uralkodó osztályoknak nincs szándékában kulturális törekvéseiket támogatni, művelődési igényeiket megfelelő mértékben kielégíteni. Világosan kiderült ez az egyesülés jogi szabályozóinak egyre erélyesebb szigorításából is. Az ideológiai ellenakciókat takaró „népies" előadások, a kiosztott „erkölcsnemesítő" füzetek és „népiratkák" és az állam által létrehozott népkönyvtárak a munkások olvasási igényét nem elégítették ki. Az olvasmányok tudatosabb