Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)
BÁNKI HORVÁTH MIHÁLYNÉ Kiskunfélegyháza közművelődése a dualizmus idején
i hatatlan harcosai voltak a közművelődésnek, nevüket szinte minden ilyen jellegű megmozdulásnál megtaláljuk. Céljuk: „oly központot létesíteni, mely az iparos segédeknek gyülhelyül szolgálván, közöttük az összetartás érzetét fejleszteni, szellemi és erkölcsi előrehaladásukat biztosítani, felolvasások, társas összejövetelek, dal- és zene estélyek, műkedvelői előadások stb. rendezése, könyvtár fenntartása és hírlapok járatása által." 72 Két helyiségüket, — társalgó és olvasó —• a folyóiratokat és a könyvtárat, a már működő egyletektől eltérően díjtalanul használhatták. Fő tevékenységi körük a műsoros estek, műkedvelői előadások szervezése volt, melyeket legtöbbször fillér estek néven rendeztek. Az elnevezés eredete a belépődíjak összegéhez vezethető vissza, mely nőknek 40, férfiaknak 50, lánykísérőknek 20 fillér volt. Műsoraikat kéthetente, gyakran még sűrűbben rendezték. Nyári szünetet sem tartottak — eltérően a többi egyesülettől — rendeztek előadást júliusban, augusztusban is. Főleg énekes népszínműveket adtak elő. Többször bemutatták a Piros bugyellárist, a Vörös sipkát, a Sárga csikót. Kedvenc darabjuk volt Lukácsi Sándor: Veréb Jankó a falu bolondja című népszínműve. Felolvasásaikat is műsoros esttel körítették. Felolvasást a helyi értelmiségiek és vidékiek egyaránt tartottak. Rendezvényeik a sajtó visszhangja szerint mindig látogatottak voltak. Gyakran fordították jövedelmüket a kor szokása szerint jótékony célra. Rendeztek előadást a Petőfi szoboralap javára is. A szobrot Félegyházán kívánták felállítani. Erősen befolyásolta programjuk kialakítását az a tény, hogy jegyzőjük Mihálka Géza, bár megválasztásakor városi tisztviselő, korábban vidéki színész, majd a kolozsvári Nemzeti Színház rendezője volt. A bemutatott népszínművek betanítását mindig ő végezte. Haubnert mint a Kiskunság dalköltőjét ismerjük ma is. E két személy érdeklődési köre és szervezőkészsége nem elhanyagolható tényező az ifjúsági egylet működésének vizsgálatánál. Érdekes, hogy ebben a városban ahol az idelátogató társulatok még a népszínművekre sem tudtak kellőszámú közönséget toborozni, holott ez a divatos műfaj általában biztos közönségsikerre számíthatott, a fillér estek szinte minden alkalommal telt ház előtt zajlottak, még nyáron a gazdasági munkák fő idényében is. Hozzájárulhatott ehhez az alacsony belépődíj, valamint az, hogy ezekre az előadásokra a szegényebb parasztok, iparosok és munkások egyaránt elmehettek, hiszen az előadások helye mindig valamelyik kocsmában, vagy a nyári színkörben volt, de soha nem az előkelő Korona vendéglő vagy a főgimnázium termeiben. Az 1913. évi márciusi közgyűlés határozott az Iparos Otthon megalapításáról, mely ily módon az Iparos Ifjak Egyletének közvetlen utódja lett. 72 B—KmL. Kiskunfélegyháza, Polgm. Hiv. iratai 1086/1898. sz.