Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BÁNKI HORVÁTH MIHÁLYNÉ Kiskunfélegyháza közművelődése a dualizmus idején

Ignác földművelésügyi miniszter a mozgalmak hatására keletkezett „szociális kérdést" a parasztság körében folytatott népművelő munkával, ismeretterjesztéssel próbálta megoldani. Erre a célra csaknem félmillió koronát hagyott jóvá a képviselőház a földművelésügyi tárca 1900. évi költségvetésében. Ebből a pénzből fedezték a megindított népkönyvtár-akció költségeit, a népszerű ismeretterjesztő előadások és gazdasági tanfolyamok legnagyobbrészt pedagógus előadóinak tiszteletdíjait, a különböző szocialista ellenes röplapokat, újságokat kiadványokat. A tervszerű ismeretterjesztés útján az első lépés a Szabó Imre méhész (Boconádi Szabó Imre) ) által 1893-ban meghirdetett ingyenes méhészeti tanfolyam volt. A helyi sajtóban egyre gyakrabban sürgették ismeretterjesztő előadások tartását a nép számára. A helyi kezdeményezések azonban csak akkor tudtak kibontakozni, amikor a központi elképzeléssel találkozva, anyagi támogatást is kaptak a tanfolyamok szervezéséhez. A Darányi Ignác kezdeményezésére létrejött gazdakörök feladatának elsősorban a „szociális veszedelem" visszaszorítását tekintették, de ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy e körök igen sokat tettek a mezőgazdasági szakismeretek terjesztéséért is. A vármegyei gazdasági egyesületek, amelyek a legmeszszebbmenőkig élvezték a Földművelésügyi Minisztérium támogatását, tanfolyamokat szerveztek, szaktanárokat alkalmaztak akik vándorolva a megye településein előadásokat tartottak {vándortanárok) mezőgazdasági szakmai kérdésekről. Az egyesület programjainak szervezését az alispán évenként külön a polgármester figyelmébe ajánlotta. A szervezés főleg a kisgazdákat érintette. Visszatérő gondolat volt a gazdák érdekeinek hangsúlyozása. Mindez természetesen csupán adalék volt az erőviszonyok megosztásához, mely az egyre öntudatosodó agrárproletárság és a néhány hold földdel rendelkező kisgazdák határozott elválasztását szolgálta. Az 1898/99-es téli idényben szerveztek először a gazdák számára tanfolyamot, de egyes előadásokat már 1897-ben is tartottak. Az oktatók a tanítóképző tanárai, a városi főkertész és néhány „vándortanár" voltak. A már említett földművelésügyi miniszteri kezdeményezés hatására 1900/901 telén úgynevezett téli „népies előadásokat" tartottak, melyen 100 fő vett részt. Mindkét sorozat végén ismeretterjesztő füzeteket osztottak szét a hallgatóság között. Az előadássorozatok mellett szerveztek gyakorlati ismereteket adó háziipari tanfolyamokat 4 hetes ciklusban. 1900-ban*kiképeztek 77 főt, 1901-ben 22 gazdafiú, 4 tanítónő és 20 tanítóképzős diák vett részt ilyen tanfolyamon. Ujabb akció volt az 1909, 1910, 1911, 1912, 1913, 1914 telén megszervezett analfabéták oktatása. Ezeket a tanfolyamokat az Országos Közművelődési Tanács útmutatásával a pestvármegyei tanfelügyelő buzdítására az iskolaszék szervezte. Egy-egy tanfolyam a téli időszakban decembertől április