Bács-Kiskun megye múltjából 3. - A kapitalizmus kora (Kecskemét, 1981)

BÁNKI HORVÁTH MIHÁLYNÉ Kiskunfélegyháza közművelődése a dualizmus idején

dolkodásmódját meghatározó gazdasági viszonyok, életmódbeli elemek, és az általános művelődési helyzet rövid áttekintése. Tanulmányom leíró jellegű. Levéltári adatokra, a korabeli helyi és országos sajtó cikkeire támaszkodik, felhasználva mindazt a szakirodalom által már feltárt ismeretet, amelyek segítségével a kiskunfélegyházi közművelődés története Magyarország történelmébe szervesen beilleszthető. Elsősorban helytörténeti szempontból próbálok a hézagj>ótlás igényével bemutatni egy olyan területet, melynek mai életünkben is kiemelkedő jelentősége van, azzal a céllal, hogy a múlt eredményeit kutatva, a jelen törekvéseit is szolgáljam. KISKUNFÉLEGYHÁZA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VISZONYAINAK FŐBB JELLEMZŐI A dualizmus évtizedei alatt a lakosság számbeli növekedésében rendkívüli a fejlődés, amit sem az iparosodás sem a polgárosodás terén nem mutathatunk ki. Különösen az 1870-es éveket követte a lakosság számának gyors növekedése. A korábban gyakran visszatérő járványok megszűntek, az egészségügy fejlődése pozitívan befolyásolta a népesség számának alakulását. Ezekhez a tényezőkhöz járult a lezajlott belső „népvándorlás", amely elsősorban a nagyobb mukalehetőség miatt a városok felé irányult. Kiskunfélegyháza már 1870-ben egyike annak a 33 magyarországi városnak, melynek lakossága meghaladta a 20 000 főt.

4 Az 1869-es és 1920-as népszámlálás adatai szerint a közbeeső időszakban 72,7 %-al, abszolút számokban kifejezve 15 484 fővel gyarapodott a népesség.

5 Ugrásszerű volt a lakosság számának növekedése 1869—1880 között, 12,19% és 1880—1890 között 26,82%. A városba áramlással egyidejűleg egy ellentétes folyamat is megindult, a tanyai lakosság állandósulása. A tanyarendszer kialakulása már a XVIII. században megkezdődött, a puszták felosztása után fokozatosan gyorsult a kiáramlás, mely a város mezőgazdasági jellegének szükségszerű következménye volt. 1900-ban az egész lakosságnak csupán 54 %-a lakott a város belterületén ü Ahhoz, hogy a várostól távolabb eső földeket megművelhessék szükség volt 4 BEREND T. Iván—SZUHAI Miklós: Tőkés gazdaság története Magyarországon. 1848—1944. 5 Magyar statisztikai évkönyv I. évi. 1893. Bp. 1894. A város lakosainak száma : év 1809. 1880. 1990. 1900. 1910. 1920. fő 21 313 23 912 30 320 33 242 34 924 30 797 0 Magyar városok statisztikai évkönyve. Budapest. 1912. — 1900-ban az össznépesség 33 408, ebből belterületen lakott 18 045 fő, pusztákon, telepeken 4114, tanyákon, majorokban 11 249 fő.