Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

Szőlő A földművelés, illetve határhasználat sajátos ágazata a szőlőgazdálkodás.

59 A szőlő, hasonlóan az egyéb kerti növényféleségekhez, nem tartozott a jobbágy fundusa után járó tartozékföldek közé, az mint szorgalmiföld, külön elbírálás alá került. Nemcsak azért, mert birtoklása munka és természetbeni külön szolgáltatással járt, de azért is, mert bárki vállalkozhatott annak művelésére, ha eleget tett a szerződésben rögzített feltételeknek. A szőlőföld, bár nem tartozott a telekszervezetbe — minthogy a kertek egyáltalán nem —, igen fontos volt a zsellérek és egyéb társadalmi rétegek számára, akiknek egyedüli birtokszerzésre a szőlőművelés kínált lehetőséget.

60 Jól igazolja ezt a zsellérek letelepítése Dunavecse ,,Város allyán", akiknek — a Földváry birtokos család rendelkezése értelmében —, mivel részükre „sem föld, sem rét nem adathatik, egyedül minden gazdának tíz öles szélességű, és száz nyoltzvan öl hosszúságú szöllő föld".

61 Tehát szőlő földhöz — amely rendszerint a határ szántóföldi művelésre alkalmatlanabb részein helyezkedett el — szorgalmi jellege következtében bárki juthatott. Nemcsak a földesúri helységekben volt ez így, hanem a szabad mezővárosokban is. Nagykőrös is ezt példázza, ahol a XVII. századvégi háborús időszakban bemenekült népesség számára csupán a város körüli homokhátakon feltört gyepbe ültetett szőlő művelése jelentett egyedüli gazdálkodási lehetőséget. A Kecskéről bevándorolt Szabó Ferenc unokája 1763-ban így emlékezik erről: „Nagy Apám a régi időben Hazánkban uralkodó zűrzavarok és ellenséges Háborúságok miatt a közeivaló 's pusztulásra hajlott vidékünkről ez népesebb városbann mint bátorságosabb Lakó Helyben magát be vévén 's az itt egy hasznos majorkodásra a Szölö plántálásra adván, egy testvér Attya Fiával Kecskéi Szabó Jánossal 'a Siros nevű Hegybenn fogott fel alkalmas darab gyepet . . .".

62 A szőlő „szorgalmi jellegét" indokolja a nagyobb és hosszabb időn belül térülő munkabefektetés, amely az ültetéstől a termőre fordulásig eltelik, s, hogy rendszerint a legrosszabb talajú határrészeken telepítették, ahol ez a művelési ág bizonyult a legjövedelmezőbbnek, amely a földbirtokosnak újabb haszonvételt biztosított. Világosan megfogalmazta mindezt Abonyban a Csuzy és Vörös közbirtokos családok képviselője 1756-ban, amikor kijelentette: „Nem utolsó kárát tapasztalta az Uraság mind maga, mind pediglen az szegénység részérül hogy mind ekkoráig az szöllők plántálása, és míveltetésire ennek előtte ednyihány esztendőkkel tett hasznos és közönséges jóra tzélozó rendelések ellen az lakosok közül némellyek abban hat59 Termetünk szőlőkultúrájálioz lásd: ÉGETŐ, 1973. 195—248.; ÉGETŐ, 1974. 133—154.; 00 Lásd NÓVÁK, 1975/b. 237—239. 61 OL HTL 162. e. C. 3081. Dnnavecse, 45. sz. 62 PML V. 1. 203-e. Nagykőrös Város Törv. széke, Peres ir. 70. sz. 1763. ápr. 14,