Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

és országos nyaralókról tesznek említést a források. Az elsőn az egyes állattenyésztő záhingazdák legeltették marháikat; a másodikon a mezőváros közös marhacsordája, ménese és juhnyája legelt; a harmadikon pedig a három országos vásárra érkező tőzsérek és más kereskedők pihentették messziről idehajtott jószágaikat, illetve a Temesvár—Szeged—Kecskemét marhahajtó úton Dunaföldvár, Ráckeve vagy Vác felé haladó marhakereskedők álltak meg pihenni, legeltetni egy időre. Természetesen ők is fűbért fizettek az országos nyaralók használatáért, mint ahogy Győrött egy 1590-es levél szerint a kecskeméti tőzséreket is megadóztatták hasonló címen.

12 Az egyes telelők után a haszonbér a tanyaföldek terjedelme és minősége szerint vettetett ki, míg a nyaralók után a rajtuk legeltetett marhák, lovak és juhok számától függően kellett fizetni az árendát a városnak. A saját határban levő és szabad adásvétel tárgyát képező városföldi határrész mezei kertjeit a városadománya kertekkel ellentétben „pénzes kerteknek" nevezték. A dúsgazdag záhingazdák több esetben maguk béreltek egész pusztákat, míg a többi parasztgazda közösen művelt kisebb-nagyobb városi közföldeket és bérelt pusztákat. Az ezeken folyó nagyarányú szilaj állattenyésztéssel és szántóföldi növénytermesztéssel kapcsolatos adatokat az alábbi fejezetekben tekintjük át.

13 A parasztváros növénytermesztésének volumene Kecskemét szántóföldi műveléséről és rétgazdálkodásáról az 1546-os, 1559-es és 1562-es török szandzsákösszeírások tahrir-defterei közölnek összegező adatokat. A bérelt pusztákon folyó gabonatermesztésről és legelőművelésről pedig egyrészt ugyanezen defterek vonatkozó adatsorai, valamint a timárdefterek és az új szultáni birtokokról készített 1562—64-es elszámolások 12 HORNYIK, 1927. 70—6., LETTRICH E., 1968. 125 p.; LETTRICH E., 1973, 18 p.; MADARASSY L., 1912. VII, 66 p.; PAPP L., 1936. 90—127.; SZABÓ K., 1942. 62 p.; SZABÓ K., 1936. 55.; SZÜTS Gy., 1938. 10 p.; THIRRING L., 1935. 27 p.; TAKÁTS S., Régi pásztora epünk élete. = U. ő, Rajzok ... II. 1915. 265—6, 268, 273—7. (nyaralók, telelők Kecskeméten), 278, 289. — Az 1591—1602-es, azóta elveszett kecskeméti jegyzőkönyvből számos adatot közöl Hornyik, 1861. II. 31—94.; TAKÁTS S., A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása. = Uő, Szegény . . . é. n. 131—247. —A levelet 1590-ből közli az OL Kamarai Levéltárából: 158. p. 13 Kecskemét pusztáiról a XVI. századból lásd még: VELICS, 1886. 1. 148—9. (Űj hászbirtokok az 1562/63-as timár-defterben). Hibás névolvasására néhány példa: Báka-puszta, Ágostegyház-puszta, Vira falu; 149. p.: Kecskemét 1562-es adóját 47 445 akcsének olvasta (a valóságban 1 000-rel kevesebb!); 166. p.: ,,Bogács puszta, a kecskemétiek kezében ... 700 a" (Bugac). Nem mentes a hibáktól a budai szandzsák új hászbirtokainak 1562— 1564-es jegyzékéből közölt kecskeméti anyaga sem: 285. p.: „Puszta-Pócs bérlete, Ágoston Pál kecskeméti lakos kezén; évi bére 1150 a. Puszta-Monostor és Sót bérlete, évi 1500 akcseért Mihály kecskeméti lakos kezén. ÁgosEgyház puszta bérlete, évi 1750 akcseért, János kecskeméti lakos kezén. Puszta-Félegyház bérlete Merek János kecskeméti lakos kezén évi 1200 a. bérért. Puszta-Borbásszállás bérlete, Vég Mihály kecskeméti lakos kezén évi 2000 a. bérért. Köncsök puszta, György Ferencz kecskeméti lakos kezén, évi bérösszege 1750 a." — Pusztabérlői közül csak azok azonosíthatók, akikről Káldy-Nagy Gyula is közölt adatokat a Harács-szedők-ben.