Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
ugrásszerű növekedésével. Sokkal prózaibb oka volt ennek: egyszerűen az történt, hogy az adók összegét hozzáigazították a mezővárosi népesség tényleges teljesítőképességéhez, figyelembe véve a pénz akkortájt kezdődő devalválódását is. Vajon erre miért éppen 1565-ben került sor ? Ugy véljük, ezt a birtoklásban bekövetkezett változással magyarázhatjuk. 1541-től 1565-ig Kecskemét a mindenkori budai pasa szolgálati hászbirtokát képezte, akinek az volt az elsődleges érdeke, hogy a nyilvántartásban minél kevesebb földesúri adójövedelemmel szerepeljen valamennyi javadalombirtoka. A különbözet egy i észét azután az adóbeszedések, ajándékozások során rendszeresen behajtotta a lakosoktól. így mindkét fél jól járt: a pasa jóval több jövedelemhez jutott, mint amennyi törvényesen járt volna neki, Kecskemét pedig még mindig kevesebb földesúri adót fizetett, mintha ugyanilyen címen a budai defterháné vetette volna ki a járandóságot, a valóságos adózási potenciálnak megfelelően. Az első évtizedek 40—60 ezres földesúri adói, s az ezt követő negyedszázad 2—300 ezres kincstári bevételei közti hatalmas különbség szemléletesen jelzi egyrészt a szultáni államháztartás kíméletlen mohóságát, másrészt a budai pasák burkolt adóztatási-jövedelemszerzési manipulációit. 1 Az átalányadózás jelentősége A jelenleg ismeretes forrásokból nem derül fény arra a jelenségre, hogy a török pénzügyigazgatás miért éppen 1565. április 22-én vette el a budai pasától Kecskemétet, s helyezte saját kezelésébe. Lehetséges, hogy ez legalább részben a budai pasa személyében történt változással függött össze. Az akkori budai beglerhégnek, Iszkender pasának áprilisban már kifelé állt a szekere rúdja a hódoltság központjából: a szultán leváltotta, s helyére május 19-én Arszlán pasát nevezte ki. A földbirtokos személyében történt változás, illetve a korábbi budai pasa távozása és az új beglerbég megérkezése közti intervallum kedvező lehetőséget kínált a kecskemétiek számára a közvetlen * Megjegyezzük, hogy a feldolgozások címét a szerző nevével és a kiadás évével rövidítjük, s a Bibliográfiában adjuk a teljes könyvészeti leírást. 1 1540, 1502: KÁLDY-NAGY, KANUNI.. . 1971. 335.; 1559: KÁLDY-NAGY, A budai... 1977. 335. sorszám; 1565: VELICS, 1890. II. 284. (A fejadót az 1502-es adat alapján számítottuk ki); 1850, 1590: KÁLDYNAGY, Harács-szedők... 1970. 155—0.; 1597, 1598: HORNYIK, 1801. II. 342—3. (hozzáadtuk az 1590-es fejadót). Egy-egy családra 1540-ban 07 akcse adó és 7 q gabona jutott; 1559-ben 40 akcse földesúri és 50 akcse állami adó; 1502-ben háztartásonként 116 akcse és 13,5 ц gabona. Az 1546-os adathoz Káldy-Nagy a következő megjegyzést fűzte: „Az összeíró tehát vagy a lakosokkal egyezett ki, vagy a város földesurának, a budai pasának akart kedvében járni, mert neki az volt az érdeke, hogy szolgálati birtokáról minél kevesebb jövedelmet mutassanak ki."
