Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

telepített szabályos alaprajzú falvak,

74 s azok, amelyekben több közbirtokos osztozkodott a kevés számú jobbágy telkeken. Az urbáriumban biztosított 1 hold fundus elegendő volt a gazdaság üzemközpontjának kiépítésére, a ház és a gazdasági udvar egy helyre került. Ezt erősíti meg az irsai jobbágyok egy későbbi időszakból való vallomástétele is, amelyből kitűnik, hogy egy fertály telekkel rendelkező gazda háza a hozzá tartozó belső fundussal és szérűs kerttel együtt 400 • ölet foglal magában".

75 A településrendszer funkcionális tagolódása a kisebb határú helységekben a belsőség differenciálódásában mutatkozott meg. Az ilyen belsőségű falvak, mezővárosok szép számmal találhatók területünkön a XVIII. században, amelyek között különbséget kell tennünk a belsőséget közvetlen körülvevő (Abony, Alberti, Dab, DömsÖd, Dunavecse, Apostag, Szalkszentmárton, Tass stb.) és attól közelebb-távolabb csoportosuló akolkertes, szálláskertes települések között (Bátya, Csanád, Tószeg stb.). A belső határ a XVIII. század elején 1 és 2 nyomásos művelés alatt állt, amely a század végére három kalkatúrásra módosult. Tekintettel arra, hogy a századeleji megtelepedés idején — ahogyan a határhasználati rendszer is viszonylag kötetlenebb volt — a belsőség szerveződése is hasonló körülmények között ment végbe. A paraszti gazdaság belső központja eleve funkcionálisan megosztódott, a ház portáján nem épültek fel az állatok tartására szolgáló gazdasági épületek, azok kikerültek a belső lakómag körül elterülő kertekbe, szálláskertékhe. Az első megosztott beltelkű településcsoportban a kertek közvetlenül a faluhoz ötvöződtek. Mivel a nyomásokra osztott és szűk belső határon nem épülhetettek fel üzemhelyek, a súlypont a szálláskertekre helyeződött, ahol az aklok, istállók, színek stb. helyezkedtek el, fontos munkákat végeztek ott, cLZÉLZ Ét házzal együtt funkcionálisan összekapcsolódó üzemközpontja volt a paraszti gazdaságnak. Ez a megosztottság jellemzi többek között Szalkszentmártont (4. kép), Abonyt (5. kép). Hogy milyen fontos szerepet töltöttek be a kertek, szálláskertek a paraszti gazdálkodásban, jól igazolja Bugyi falu példája. A bugyi jobbágyok — akik a Vay család és Kecskemét város közötti birtokcsere kapcsán szükséges telekrendezés alkalmával véleményüket kinyilvánították -— a következőket mondották erről: „legnagyobb kárát látják a' Lakosok annak, ha a' Kertyeikben esnek változások; mert ezen Kertekben kinek kinek vagyon Istállója, melly is felér kétszer háromszor is egy Házzal; vagyon Akla, ültetett árkolása, — e' felett sokan ezen Kerteket is hordás, és trágyázás által javították".

76 A „hordás" 74 Lásd az I. katonai térképfelvételek ide vonatkozó szelvényeit 1783-ból (HL) 75 PML IV. 165. 29. Irsa úrbéri pere (1852—1854). Telekkönyvi kivonat, 1854, jan. 16. 76 PML IV. 165. 13. Bugyi úrbéri pere (1809—1866). 1809. böjtmás hava 13.