Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

Község 1728 1768 belső határ puszta belső határ puszta Sükösd 2 nyomás — 2 nyomás — Szalkszentinárton 2 nyomás 1 nyomás 3 nyomás Szentbenedek — 1 nyomás 1 nyomás Szeremle 1 nyomás 1 nyomás 1 nyomás 1 nyomás Tass 3 nyomás 1 nyomás 4 nyomás — Tószeg 2 nyomás — 3 nyomás Úszód — 1 nyomás 1 nyomás Üllő 2 nyomás 2 nyomás — Vecse 2 nyomás 1 nyomás 2 nyomás 1 nyomás Vadkert — — 2 nyomás 1 nyomás Az úrbérrendezést megelőzően tehát igen változatos határhasználati rendszerek voltak érvényben az általunk vizsgált területen. Mindenekelőtt e tekintetben szét kell választanunk a belső határral és külön pusztával rendelkező helységek határhasználatát, részben azért, mert számos helység csupán legeltetés céljáért bérelt pusztai legelőket (Alsónémedi, Üllő stb.). A Duna—Tisza köze felső részének mocsárvilágából kiemelkedő szigetek a jószágtartás extenzív feltételeit teremtették meg. Bedekovich Lőrinc 1792-ből származó vízrajzi térképén ,,Ménes Akoly" név alatt jelzi a szigeteken meghúzódó jószágtartó helyeket (2. kép). A puszták java részén azonban a szántóföldi művelésre és szénatermesztésre alkalom adódott, így azok a település határhasználati rendszerébe szervesen kapcsolódtak. Jelentőségük legszembetűnőbb a Kalocsa környéki helységekben, ahol szántóföldi művelés csupán a pusztákon volt lehetséges, s ott alakultak ki a földművelési rendszerek. A határ felszínének tagoltsága, valamint a csekély lélekszám több faluban a kötetlen, egy nyomás szerinti földművelést tette lehetővé. Csepregy Mihály, Apostag egyik közbirtokosa 1764-ben kötött kontraktusában jobbágyainak ilyen jellegű szántóföld használatát tanulságosan jellemzi: „Mivel némellyek gyengébb erővel vágynak, azértis, az magok erejéhez képest . . . arra való nézve olly rendelést tettem közöttök, hogy minden forintra nyolcz ölet számlálván, kinek magam emberem jelen létibe mind szántó föld, Rét, Kukoritzás föld, Kender föld, és egyéb fundus, valamiből tudni illik eddig Dézmát, vagy Kilentzedet adni szoktak ki mérettessék . . ."

38 Az ilyen, jobbágy telki regulációt nélkülöző földközösség, földesúr által meghatározott földművelés több községet is jellemzett a XVIII. században. A dabasi jobbágyok 1768-ban arról beszélnek, hogy „Földes uraink között egész dabassy föld föl vagyon osztva, melly osztályában 38 OL HTL 161. c. C. 3080. 16. sz. 2—3. pag. 31 Bács-Kiskun megye múltiából II. 481