Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

mellyiknek hol tetzik, ottan szánt." Éppen azért a határt nem osztották fel vetőkre közöttük, hanem —mint vallották — „világosan jelenthettyük, hogy nékünk akár egy, akár más, vagy a többi osztályokban bizonyos kimutatott szántó földeink nincsenek". Mivel a jobbágytelkeket még nem mérték fel, az „egész vagy fél helyes jobbágyi nevükről" nem tudtak, mivel egyenrangúaknak tartották magukat az igás állatokkal rendelkező jobbbágyok.

39 Tehát az egy kalkatúrás földművelési rendszer viszonylag szabad földhasználatot jelentett. Lényeges szempont volt, hogy a jobbágy jószággal rendelkezzen, a földet művelni tudj a, es az úrbéres szolgáltatásait teljesíteni tudja. Az ilyen kötetlen, 1 nyomás szerinti földművelés jellemezte az újonnan települt falvak határhasználatát (Egyház, Kecske, Irsa stb.), a XVIII. század elején, de a pusztai földművelés is rendszerint 1 campusban történt (4. kép). Az úrbérrendezést megelőző időszakban a kétnyomásos határhasználati szisztéma volt túlsúlyban területünk helységeinek határán. Ideális környezetben szántó és ugar váltakozását jelentette a két nyomás, amely azonban ilyen formában szinte ki sem alakulhatott. Jól jellemzi ezt a földhasználatot a kalocsai jobbágyok vallomása 1768-ban: „Árenda fejében . . . való Pusztákon szántunk közönségessen, a' hol semmi ugar szer sincsen, hanem ha minden földit bé veti egy leg főbb gazda ( :mint hogy itt fundusokra nincs felosztva:) tehát vethet őszit ötven négy Tavaszit pediglen 30. posonit, igy azért semmi ugar fölgye nem marad . . .".

30 Tulajdonképpen ez a művelési mód volt a legcélszerűbb egy-egy darab föld, kiemelkedettebb hátság szántására. A szűk hely arra kényszerítette a földművest, hogy ugart ne hagyjon, s a tavaszi és őszi vetés váltással „intenzíven" művelje szántóföldjét. A kétnyomású határokon a szántóföldek nem egy darabban voltak, rendszerint több részből tevődtek össze, amelyek a belső határon, illetve a pusztákon helyezkedtek el. A monori jobbágyok vallomásából megtudjuk, hogy 1768 előtt szántóföldjeik a „monori, zsigeri és új falusi határokban 2 vetőre lévén föl oszttva, egy vetőben egy egész házhelyes gazda 10 darab földet bírván". A szántóföldekbe összesen 38 pozsonyi mérő gabonát lehetett elvetni.

41 A XVIII. század közepén — a falvak, mezővárosok demográfiai fellendülésével — kialakult a határhasználat kötöttebb formája, a három nyomásban történő földművelés. A tavaszi és őszi vetők mellé került a harmadik nyomás, az ugar. Ez a földművelési rendszer a szántóművelés technikai fejlődését is jelentette; a többszöri szántás, pihentetés, illetve ugar39 Vö. WELLMANN, 1907. 289. 40 ADATTÁR, Resp. Civis A. Eppalis Colocensis 5. p. 41. Vö. WELLMANN, 1967. 299.