Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

sőbbi Temesi bánság területe továbbra is török uralom, alatt maradt. 1716ban azonban Temesvár és környéke felszabadult. Ezután már indokolatlan volt a tiszai és a marosi határőrvidék fenntartása, de megszüntetésükre még nagyon sokáig kellett várni. A magyar rendek hosszas sürgetésének hatására hozott 1741. évi XVIII. tc. gyakorlati végrehajtása 1750-ig késett. Ekkor Mária Terézia királynő rendeletet adott ki e határőrvidék feloszlatásáról és a vármegyébe való visszakebelezéséről.

6 A határőrvidékek szerb lakossága azonban az előző évtizedekben nagyon megkedvelte a sok előjoggal járó kényelmes katonai életet, és a kilátásba helyezett újabb kiváltságok ellenére többségük elköltözött más tájakra. Sokan szerémségi, szlavóniai és bánsági határőri szolgálatra mentek,

7 számosan kivándoroltak Oroszországba.

8 A szerb határőrök elköltözésének megelőzésére, illetve megállítására rendelte el Mária Terézia 1751. június 28-án a Tiszáninneni kiváltságos koronakerület megszervezését.

9 Ezzel biztosította, hogy az itt élő volt szerb határőrkatonák ne süllyedjenek jobbágysorba, hanem továbbra is kiváltságos 6 A tiszai és a marosi vidékeknek a kérdéses vármegyékbe való visszakebelezése (reincorporatio) a kormányhatóságokat az 1750—1751 körüli években rendkívüli mértékben foglalkoztatta, úgyhogy erről a Kancelláriai, Kamarai és Helytartótanácsi lelvéltárakban bőséges anyag található. Grassalkovics Antal kamarai elnök vezetésével vegyes bizottság is járt a helyszínen, s végleges jelentésüket Kanizsán 1751. március 31-én keltezték. A 135 oldalt kitevő jelentést és számos mellékletét hosszas keresés után sikerült megtalálni: OL, A 1. 1751. 202. sz. resol. Filmtár: 9977. sz. doboz, 106. cím. 1751. Nr. 202. p. 1—135. 7 OL, A 1. 1751. Nr. 202. alatt található jelentés 5. sz. melléklete (Filmt. 9977. sz. dob. 106. cím, Nr. 202. p. 30—31.) kimutatja, hogy a kerület hat helységéből 522 szerb család ment már akkor csak Szerem vm-be, mégpedig Canischáról 126, Szentáról 208, Osztrovóról 24, Petrovoszellőról 39, Becsejról 80, Földvárról 35. Az 522-ből 439 volt lovas és 83 gyalogos katona. — Előtte a 4. mell. (p. 28—29.) kiveszi: Martonost, Moholt, Szenttamást és Thuriát, azzal, hogy ezek már kamarai helyek. Ezekből tehát ekkor még kisebb volt az elköltözés. A kimutatás kelte: Kanizsa, 1751. márc. 28. A kiköltözés tehát a határőrvidék feloszlatása után hamarosan megkezdődött, és már az I. kiváltságlevél előtt jelentős volt. Pedig Grassalkovics még ott a helyszínen (u. o. p. 98—104.) adott nekik írásos biztosítékot a leendő kiváltságokról. Igaz, hogy Mária Terézia 1751. január 16-i rendeletében (OL, A 35. Iratok. 1751. Nr. 76. Filmt.: 22 183. sz. dob.) határidőül április 1-ét tűzte ki. Eddig kellett a lakosoknak dönteniök, hogy katonák maradnak-e, vagy a polgári foglalkozást választják.—Itt rendeli el a királynő azt is, hogy a gör. kel. vallású határőrök zászlait Péterváradon saját templomukban kell elhelyezni. 8 A határőri és a vm-i monográfiák bővebben írnak róla. Levéltári anyag van pl. OL, X. szekció (filmtár): a jugoszláviai kincstári levéltárnak átadott anyag közt: 5264. sz. doboz: ,,Alte Kabinettsakten", fasc. 9. b.: „Protocolla conferentiae in Sachen derén nach Russland emigrierenden Theisser und Marosser Granitzer habitae 1752." —A Kancelláriai, Kamarai és Helytartótanácsi lvt.-ban is nagyob sok irat és utalás található erről. 9 Ez az ún. I. kiváltságlevél. V. ö. Iványi Helynévt. III. 46—49. —BBVm. ÉVk. 1899. 34—36.—DUDÁS 1868. (Ez utóbbi inkább az 1870: XXVI. tc.-kel lezárult perrel kapcsolatos vitairat.).— Az OL-ban sem a kiváltságlevél eredeti fogalmazványát, sem másolatát nem sikerült megtalálni. Valószínűleg Bécsben lesz az a birodalmi, kancelláriai vagy kamarai iratok közt. Előkészületeiről 1. pl. E 15. Repertor. 1751. Jún. ,,A" (Aug. Matti.) Nr 11.; E. 20. 3. köt. Lajstr. és mutató, 1751. jún. 11., p. 13; a felterjesztés teljes szövege: E 20. 4. köt. Másolati és mutatókönyv, fol. 49/a—60/a. Nr. 37., hol részletesen foglalkozik a 20 pontban foglalt kedvezményekkel; u. ez megtalálható az iratok közt is két példányban (egyik a királynő s.k. aláírásával, a másik hiteles másolat): E 20. Iratok. I. csomó 1751. jún. 11. Nr. 37. E 21. 627. köt. Másolati k., fol. 45. hozza a Kancelláriától az 1751. jún. 28-i királyi resolutiot, de a mellékletet, vagyis magát a kiváltságlevelet nem másolták be a könyvbe. A—35. Iratok közt megvannak a kiválts, lev. kapcsán kiadott egyéb királyi rendeletek, szintén 1751. jún. 28-án keltezve: Nr. 72. a Helytartótanácshoz; Nr. 73. Bács vm-hez; ugyanazon keltezéssel, de már 1751. július, Nr. 1, 23, 24, 25, 26. alatt a nemesi birtok-adományozások és a Kalocsai Káptalan értesítése a birtokba való bevezetés végett. — A kerületnek kiadott díszes eredeti példány a karlócai patriárchátusi levéltárban lehet. Erre utalást 1774-ben vagy 1775-ben tettek a ker. kiküldöttei akkor, mikor a II. kiváltságlevelet Kalocsán benyújtották. A vonatkozó adat kijegyzése elmaradt.