Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században
körülmények között éljenek. A rendelet értelmében a korona-kerület népe mentes volt a robot és más úrbéri szolgáltatások alól, csak nyolcaddal tartozott. Adóját sem a vármegye szedte, hanem a kerületi adminisztráció. A szerb tisztek, akik felhagytak a katonáskodással, magyar nemességet kaptak oklevéllel és birtok adománnyal. A tiszai kamarai kerület nem küldhetett országgyűlési követet, a vármegyéhez is fűzték szálak, így tehát a jászkun és más kiváltságos kerületekkel nem volt egyenrangú. Ennek ellenére, főleg az úrbériség hiánya miatt, jóval kedvezőbb életfeltételek adódtak itt, mint a „vármegyei" tájakon. Az 1751. évi királyi rendelet kimondta, hogy idegenek csak a kiváltságos helységek beleegyezésével telepedhettek le és juthattak földhöz a koronakerület területén. Idegenek beköltözésére azonban egyre inkább szükség lett, mivel a kiváltságok ellenére sok szerb elköltözött, és nagy földterületek maradtak műveletlenül. Az adót a közösségeknek az egész határuk után meg kellett fizetni, ha művelték azt, ha nem. Ezért a helységek beengedték az északról jelentkező magyarokat. A beköltözők száma egyre szaporodott, de a jövevényeket nem részesítették a kerületbeliek kiváltságaiban. A kerületi tanácsosi, a községi bírói és az esküdt tisztségekből igyekeztek kizárni őket még akkor is, amikor már többségében voltak egyes helységekben. Ezen a visszás helyzeten kívánt segíteni a Mária Terézia által 1774. augusztus 1-én kiadott II. kiváltságlevél, mely a kiváltságos korona-kerület szabadalmait az ott élő római katolikus vallású magyarokra is kiterjesztette. 10 A tiszai kerület III. kiváltságlevelét Ferenc király adta ki 1800. március 14-én. 10 Iványi Helynévt. III. 27—29. — BBVm. Évk. 1894. 135—138. Б kiválts, levélre néhány levéltári utalás: OL, A 35. Iratok. 1771. Nr. 4759; 1772. Nr. 3988; 1773. Nr. 2065. Mind az előkészítésről szólnak. — OL, С 8-ban még csak utalás sincs a II. kiválts, levélre. Igaz, hogy a Kamara útján kézbesítették ki. — OL, E 70. Index. 1773. „Kapros", május 8. Nr. 13. § 6. (Filmt. 13071. sz. doboz, 38. cím) : a királynő már itt elvben hozzájárult a kiváltságok kiterjesztéséhez. Ugyanez az iratok közt: 1773. Filmt. 13 055 sz. dob. 2. cím, fol. 25—26.—OL.E70. Index, „Privilégium": 1774. augusztus 1. Nr. 1. ? 1. említi, hogy a kiváltságlevelet a királynő azzal küldte le a Kamarának, hogy továbbítsák Zomborba Kruspér Pál kamarai adminisztrátorhoz, aki viszont a kerületben hirdesse ki, és a római katolikusokat vezesse be azok használatába. (Filmtár 13 072. sz. dob. 39. cím.). A leirat megvan az iratok közt: E 70. 1774. augusztus 1. (Filmt. 13 058. sz. dob. 8. cím. Magát a kiváltságlevelet sajnos persze nem másolták le az elküldés előtt.) — KÉL, Protoc. Consist. 7. köt. p. 545, 550—551. arról tájékoztat, hogy a koronakerület a kiváltságlevelet eredetiben bemutatta 1774. november 24-én a Kalocsai Érseki Szentszéknek; majd pedig megőrzésre 1775. április 9-én átadta a Kalocsai Káptalan hiteleshelyi levéltárának, amiről a Káptalan másnap, április 10-én hiteles kiadványt készített a kerület használatára. L. erről: KKHL. Prot. Act. Publ. 1762—1775. Liber II. p. 314, 321—327. Az eredeti oklevél u. o. a ,,G" fiókban 5. sz. a. található. Az eddigi kutatók nem domborították ki eléggé azt, hogy a II. kiváltságlevéllel szorosan összefügg az 1774. november 12-én felállított és megszervezett nagykikindai kiváltságos szerb kerület, mely szintén önkormányzattal és messzemenő szabadalmakkal rendelkezett. Ehhez is tíz helység tartozott egészen Aracsig. E kedvezmények ismeretében a Tisza nyugati parti helységeiből a szerb lakosságból még 1776-ban is sokan áttelepedtek a nagykikindai kerületbe. V. ö. Borovszky Torontál. 425—427. A kikindai kerületnek az OL-ban volt 1774—1821. évi anyagát átadták a jugoszláviai levéltárnak, s a róluk készült mikrofilmek megtalálhatók a Filmt. 5229—5233. sz. dobozaiban.
