Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

BÁRTH JÁNOS Fájsz népessége a XVIII. század közepén

léki Fájsz község anyagát választottuk ki és az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

3 Megítélésünk szerint alkalmas arra, hogy jól reprezentálja egy magyar agrártelepülés XVIII. századi népességi viszonyait. Az Árpád unokájának nevét viseló' Fájsz község magyar népességének többsége kontinuusnak mondható a Kalocsa környéki tájban.

4 Valószínűleg a település sem pusztult el hosszabb időre, sőt a török kor egyes időszakaiban jelentősen gyarapodott lakossága. A középkor évszázadaiban Fájsz a szekszárdi apátság birtoka volt és prediális nemesek lakták. Itt működött a szekszárdi apátság egyházi nemeseinek „fajszi széke".

5 A török uralom alóli felszabadulás után a fajsziak igyekeztek elfogadtatni az új világgal nemesi jogállásukat, de ez sok nehézségbe ütközött. A régi prediális nemesi intézmény jelentőségét vesztette. A falu földesura, a szekszárdi apátság,majd a tanulmányi alap arra törekedett, hogy megszűnjön Fájsz minden régi kiváltsága és a közönséges jobbágyfalvak sorát gyarapítsa. Fájsz XVIII— XIX. századi jogi helyzetének változását, elsősorban a rossz forrás-adottságok miatt eddig nem tisztázta megnyugtatóan a hely történetírás. XIX. századi történeti kézikönyveink úgy tudják, hogy itt soha nem volt úrbériség.

6 Ezzel szemben a Pest megyei Levéltárban jelentős mennyiségű irat található Fájsz község úrbéri pere címen.

7 A nagyon hoszúra nyúlt per iratanyaga sajnos befejezetlenül maradt meg. Ez nehezíti a kutatást. 1695-ben, a középkori egyházi nemesi jogállás eleven emlékének bizonyságaként 3/4 nemesi portát vetettek ki Fajszra.

8 1715-ben a falu a nemesi községek között szerepelt, bár akadtak itt jobbágy családok is.

9 Az úrbérrendezéskor feltett kilenc kérdésre adott válaszaikban a fajsziak úgy nyilatkoztak, hogy a földesúrhoz fűződő viszonyukat kontraktus szabályozza, amelynek értelmében évente 66 forint 80 krajcárral megváltják minden úrbéri szolgáltatásukat. Az 1770-ben hitelesített úrbéri tabella a fajsziakat — mivel föltűnően kevés telki föld volt a birtokukban — úrbéri jogi értelemben zsellérekké nyilvánította.

10 A kuriális zselléri jogállásba azonban nem nyugodott bele a falu népe. A XIX. század elején a fajsziak nagy pert folytattak emiatt, de eredménytelenül.

11 1842-ben a földesúr kezde3. A közölt összeírás levéltári jelzete: KÉL. I. Vis. Can. Fájsz. 4. CSIZMADIA A. 1972. 22, 24, 25. — KUCZY K. 1907. 12. — A táji kontinuitás fogalmára lásd: BÁIiTH J. 1974/a. 286. 5. FBAKNÓI V. 1879. 42. 6. FÉNYES B. 1851. II. k. 4. — GALGÓCZI K. 1877. III. 308. 7. PL. IV. 105. Fájsz. 8. GALGÓCZI K. 1876—77. III 308. 9. CSIZMADIA A. 1972. 24., 47. 10. PL. CC. II. 0. Fájsz. Vö: a kuriális zsellér fogalmával: VARGA J. 1907. 73—74. 11. KÜCZY K. 1967. 10.