Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)
BÁRTH JÁNOS Fájsz népessége a XVIII. század közepén
ményezett úrbéri pert, amelynek során a fajsziak mindvégig tiltakoztak az „úrbéri rendbeszedés" ellen, mivel állításuk szerint „Fájsz szabad közösség és az úrbért csak nevéről ismerte". A fajsziak harca évtizedekig tartó -— egyelőre sajnos ismeretlen végű — pereskedésbe fulladt, amely még az 1870-es években is tartott. Ekkor már elsősorban a nagy mennyiségű paraszti irtásföld sorsa forgott kockán. Összefoglalva : Fájsz paraszti foglalkozású és életvitelű népessége a XVIII. század elején a középkori jogfolytonosság alapján még nemesi jogállásúnak számított. 1770-ben a mindent egységesítő és típus kategóriákba szorító Urbárium a fajsziakat zsellérekké nyilvánította. Az úrbéri zsellér jogállás azonban nem vált az élet gyakorlati valóságává. A falu népe viszonylag nagy önállóságot és szabadságot élvezett, a földesúr alig érvényesíthette hatalmát. A feudalizmus utolsó évszázada fel-felújuló harccal telt el, a jogait kiterjeszteni akaró földesúr és régi kiváltságait védelmező falu között. A pereskedő fajsziak számára nagy eszmei alapot jelentett egykori nemességük tudata, amely mindvégig elevenen élt a lakosság körében. A fajsziak XVIII—XIX. századi gazdálkodásának legfontosabb meghatározó tényezőjeként a nagyfokú földhiányt említhetjük. A Kalocsa környéki Duna melléki falvak a XIX. század második felében végrehajtott ármentesítések előtt általában mind szűkölködtek belső határukban szántóföldekkel, ezért gabonatermesztésük távoli pusztákon folyt. Fájsz azonban még e kevésföldű falvak sorában is kitűnt belső-határbeli telki állományhoz tartozó szántóinak csekélységével. A mocsári erdőkkel borított határban kevés volt a művelésre alkalmas szárazulat. így szinte jelképes az a földmennyiség, amelyet az úrbéri tabellában feltüntettek. A lakosság megélhetésében mindig nagy jelentősége volt az ősfoglalkozásoknak, így a halászatnak és a méhészetnek. Fontos szerepe volt a mocsári tölgyerdők makktermésére alapozott sertéstartásnak. A XVIII—XIX. században fokozatosan nó'tt az erdei irtáskertek száma és területe. Egyre jelentősebbé vált a környék előző évszázadokban is számottevő gyümölcstermesztése és kertészkedése. 12 A régebbi termékek, mint pl. a káposzta és a hagyma mellett a XVIII. századtól jelentős szerepet kapott a paprika, olyannyira, hogy a XIX. század végére és a XX. század elejére Fájsz a szomszédos Bátyával együtt a kalocsai paprika legfontosabb termelőhelyévé vált. Egyes vidékeken a Kalocsa környékén termelt paprikát „fajszi paprika" néven emlegették. 13 * 12. BÁRTH J. 1974/b. 214—215, 217, 231—232. 13. BÁLINT S. 1902. 117.
