Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

RUSVAY KÁLMÁN Kecskemét város ménese

betegséget mindenekszerint azzal a 42 kancával hurcolták be, amelyeket a gazdák méneseiből válogattak össze és 1808 tavaszán fajnemesítés céljából csaptak a város csődöreihez.

89 Korábban 1785-ben szerencsésebbek voltak, amikor 13 gazda 23 kancájának befogadása nem járt ilyen végzetes következménnyel.

90 Egy balesetről is történik említés. 1785. április 28-án ,,a Fergeteg a Móricz Gáti Sombosba beleölt 8 lovat."

91 Az elhullások jelentékeny hányada bizonyára a túlzottan külterjes tartásnak volt a következménye. Monostoron csak 1804-ben készítettek egy 85 méteres színt a ménes számára.

92 Addig a lovak csak a szárnyék védelmében húzták ki a telet. Lakiteleken némi enyhhely is állott rendelkezésükre. Ezért 1795 és 1800 nagy telének január elején odahajtották a ménest és csak áprilisban került vissza Monostorra.

93 Szénázásról és abrakolásról említés sem történik. Talán ezt az állapotot jellemzi az a latin szöveg 1797-ből, melyet az egyik német nyelvű 8 oldalas utasítás hátlapján olvashatunk, és" amely magyarul így hangzik: „Nem ilyen vagy olyan kezelést kell a méneknél alkalmazni, amíg az etetéssel stb. stb."

94 Az ellenőrzésben nem volt hiány. A második bíró és a pusztagazda mellett feladatot kap a nótárius is. Az 1780. évi statútum szerint a „Nótáriusnak kötelességei ... a város ménesére számot tartani, a Bitang Ménesen lévő Lovakrul számot adni."

95 1797-ben a ménes felügyeletére még inspectort is rendeltek.

96 A tanács tagjai is gyakran mentek „ménest látni." A főbíró 1795 első 4 hónapjában a Lakiteleken telelő ménest havonta meglátogatta.

97 A csikósnak a ménest Szent György napja (április 24.) táján rendszerint a perceptor adta át. A tavaszi „herülésre" májusban és az őszi „billegzésre" októberben az urak közül többen kimentek. A nyári ellenőrző „felolvasást" is többen végezték. A remondázó tiszteket mindig kísérték az „uraimék". A ménes a hatékonyabb ellenőrzést annál is inkább megérdemelte, mert már 1782-ben megtörtént az első lépés a kancákat illetően is a tenyészkiválasztás felé. Kiválasztottak 50 kancát és azokat az ún. „választott ménesben" külön csikós keze alá adták, aki a hágatást is intézte. A bojtárra a „kis ménesben" vagy „tőkeménesben" a többi ló gondja volt bízva. 1789-ig szerepelnek a „kiválasztott, válogatott, választott" kancák 50—135 között 89. Manuaiia. 1754—1897. (If j. Demeter János adószedő Futó jegyzékei, 1807/8.) 90. Gazdasági iratok: 1785—1797. (1785). Gazdasági iratok: 1788—1790. (1785). 91. Ugyanott. (1788). 92. Uecurrent-ia. 1774—1821. 80:5. 1. 93. Számadáskönyv. 1799/800. 145. 1. 94. Gazdasági iratok. 1788—1790. (1797). 95. Szilády Károly levéltáros jegyzetein. LXI. jelzésíí lapok 4. oldalán. (Statútum 1780 tájáról). 90. Kivonat. 1665—1872. (1796—1798. 299. 1.) 97. Piaci lajstrom. 1794. (Anno 1795.)