Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC Az áprilisi tanácsválasztások Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyében — az egzakt források tükrében

középparaszt neve törpebirtokos volt, míg a 2 holdas törpebirtokosé kisbirtokos. Az 50 000 koronán felüli összvagyonnal rendelkező' (tehát feltehetó'eri több segédet is alkalmazó) kisiparos néhol éppúgy a kőműves nevet kapta, mint az Északi főműhely kőműves napszámosa. De a vagyoni állapot egyedüli alkalmazása sem lett volna helyes, mert például egy pedagógus társadalmi helyzete szempontjából nyilván nem az volt a döntő, hogy 5 vagy 10 000 korona vagyonnal rendelkezett, hanem az, hogy pedagógus volt. Ugyanígy egy volt jegyzőnél. Mindezeket figyelembe véve a két adatcsoport kombinált alkalmazását tartottuk helyesnek, s a következő munkakategória rendszert állítottuk fel : ipari és agrármunkás gyári munkás kisipari munkás mezőgazdasági napszámos és cseléd törpebirtokos (0—5 kat. h.) értelmiség pedagógus tisztviselő — hivatalnok egyéb kisiparos —• kiskereskedő birtokos paraszt kisparaszt (5—10 kat. h.) középparaszt (10—20 kat. h.) középparaszt (20—50 kat. h.) gazdagparaszt (50 kat, h.—) Munkakategóriáink a következő problémákat vetették fel: 1. A jegyzékek nemcsak a gyári és kisipari munkások között nem differenciáltak, hanem az ipari munkás és a segéd nélkül, esetleg egy segéddel dolgozó kisiparos szétválasztására sem szolgáltatnak elegendő adatot. A foglalkozási megjelölést nem fogadhattuk el döntőnek, mert — amint erre már utaltunk — a jegyzékkészítők többsége nem tett különbséget „mester" és „segéd" között, sok esetben csak a tanácstag szakmáját nevezték meg (pl.: kőműves, asztalos stb.), a foglalkoztatási viszony közlése nélkül. Önmagában a vagyoni helyzetből sem vonhattunk le messzemenő következtetéseket, mert egy gyári munkás is rendelkezhetett akkora összvagyonnal, mint egy