Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC Az áprilisi tanácsválasztások Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyében — az egzakt források tükrében

segéd nélkül dolgozó kisiparos. A két kategória szétválasztása komolyan csökkentette volna összesítéseink megbízhatóságát, ezért az ipari munkáso­kat és a kisiparosokat egy kategóriába vontuk össze. Ez viszont azt a bukta­tót rejtette magában, hogy a gyári munkással egy kategóriába kerül a több segédet alkalmazó vagyonos kisiparos vagy kereskedő. Szükségessé vált az „ipari munkás — kisiparos" kategórián belül egy olyan cezúra megvonása, amellyel a vagyonos iparosokat és kereskedőket külön választhattuk az ipar­ban és forgalomban dolgozók egészétől. Választóvonalként 9—10 000 korona összvagyont állapítottunk meg, amely összeg számításaink szerint (lásd később részletesen) elérte vagy meghaladta egy 5 kat. h-as kisparaszt össz­vagyonát. Minden 9—10 000 korona összvagyonon felüli kisiparost, kis­kereskedőt, kereskedőt, kocsmárost stb. az „iparos — kereskedő" meg­nevezésű kategóriába soroltunk. 2. Több tanácsba választottak egy-két olyan embert, akik vagyoni hely­zetük és foglalkoztatási viszonyuk alapján feltétlenül az ipari ós agrár­munkások közé tartoztak, de a főkategórián belüli megnyugtató elhelyezésük munkájuk átmeneti jellege miatt lehetetlen volt. A mezőőröket, útkaparó­kat, postásokat, portásokat, hivatalsegédeket stb. az „ipari és agrármunká­sok" főkategórián belül az egyéb címszó alatt vontuk össze. Ugyanide kerül­tek az olyan bizonytalan foglalkozású vagyontalan tanácstagok is, mint pl. : a htb. hadiözvegy, hadirokkant stb. 3. A jegyzékkészítők általában nem tüntették fel a tanácsokba beválasz­tott vörösőröknek és vöröskatonáknak sem a vagyoni helyzetüket, sem a polgári foglalkozásukat. Egy részük minden bizonnyal az „ipari és agrár­munkás" főkategóriába tartozott, s mint ilyen közelebbi megjelölés hiányá­ban az „egyéb" kategóriába is kerülhetett volna. Ugyanakkor az is közismert, hogy a vörösőrök jelentős része a volt csendőrökből és rendőrökből tevődött össze, Pest—Pilis—-Solt—Kiskun Vármegyében csakúgy, mint az ország egyéb részein. 10 Mindezt mérlegelve a vörösőröket és vöröskatonákat nem soroltuk az agrár és ipari munkások közé, hanem külön kategóriaként az „iparos—kereskedő" csoporttal együtt az „Egj^éb" fokategóriában helyez­tük el. 4. Külön kategóriaként ugyancsak ide (Egyéb) soroltuk a volt főjegyző­ket, aljegyzőket, segédjegyzőket, csendőröket, akiknek az egyéb értelmiség­gel való összemosása megtévesztő lett volna. 10. A megye vonatkozásában lásd erre Medveczky Jenő felszólalását a megyei Intézőbizottság május 10-i ülé­sén. Többek között hangsúlyozta, hogy a Vörös őrség „mindenféle megbízhatatlan elemekből áll". (PmL. PPSKk Vin. Munkástanácsa Intézőbizottságának május 10-i jkv-e 5. old.) A június 10-i ülésen pedig Navarra Jenő állapította meg, hogy „még mindig zsandárok basáskodnak a vidé­ken". (PI—Arch. 600. f. 3/19 ő. e. II. köt. 331. old.) Vö. még: Vörös Pest megye. Szerk. VÍGH Károly. Bp. 1959, Kossuth Könyvkiadó. 147 p. 127—128. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom