Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

SELMECZI-KOVÁCS ATTILA Az olajosnövény-kultúra kialakulása az Alföldön (Vázlat)

A Duna—Tisza közének középső területén a repceművelés a XIX. század eleji kísérletezések után

20

, csak az 1880-as években virágzott fel. Ebben az évtizedben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szántóterületének átlagosan 0,5 %-át vetették be repcével, amely 1880-ban 4237 kat. holdat, 1885-ben pedig 4768 kat. holdat tett ki.

21 Az országos méretekben is kiemelkedő repcetermesztés súlyát az egykori kecskeméti alsó járás képviselte, ahol 1880-ban a repce vetésterülete 2491 kat. holdat ért el, többet mint a többi 11 járásban együttvéve. Ezt a kiterjedést a járás területére eső két nagyhatárú város: Kecskemét és Nagykőrös fejlett mezőgazdasági kultúrája eredményezte.

22 A fenti számok alapján a Kiskunság az 1880-as években sokkal fontosabb helyet foglalt el az alföldi repcetermesztésben, mint a század végén (II. melléklet). A korai repceművelés területéhez sorolhatjuk még a Nagykunságot. Itt a XIX. század elején „néhány urak nagyban kezdték termeszteni, de — amint Fényes Elek észrevette — ennek rendes mívelete, illyen dolgozó kezekben szűkölködő vidéken felette sok akadállyal jár."

23 A század közepére Szolnok vidékén már a paraszti üzemekben is meghonosodott.

24 A Tiszántúlon a repce általában később jelentkezett. Az 1840-es években Balásházy János Debrecen vidékén még azt látta, hogy ,,. . . itt ott már kezdenek termeszteni, de áltáljában véve ezt is csekélyen."

25 A század közepétől egyre nagyobb méretet öltött művelése, elsősorban Debrecen határában (I. melléklet). A Hajdúságban 1885-ben érte el termesztésének rekordját, amikor a szántóterület 8,84 %-át uralta.

26 A repce jelentős kiterjedéssel rendelkezett Bihar megyében is, ahol az 1864. évi termésmennyiség közvetlenül Csongrád megyét követte (I. melléklet). Művelésének ez az aránya a század végéig változatlan maradt. Az 1895. évi statisztikai értékelés szerint a század végén a repce művelése hanyatló irányú, a gazdák mind inkább elhagyták a bizonytalan termés miatt. Nagyobb területen már csak a Tisza mentének nagyobb uradalmaiban termesztették.

27 * 20. Pl. Pest megye területéről BALOGH Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban. Studia Comitatensia II. Szerk. Ikvai Nándor. Szentendre, 1973. 133. 21. BOROVSZKY Károly: Pest —Pilis—Solt—Kiskun vármegye mezőgazdasági statisztikájára vonatkozó adatok. Bp. 1888. 65. 22. BOROVSZKY i. m. 65. 23. FÉNYES i. m. V. 130. 21. Gazdasági Lapok 1853. 565. 25. BALÁSHÁZY János: Debreczen mint van, 's jövendője. Debreczen, 1844. 53. 26. BÁLÁS Árpád: Általános és különleges mezőgazdasági növénytermelés II. Magyaróvár, 1889, 195. 27. A Magyar Korona Országainak Mazőgazdasági Statisztikája III. (A továbbiakban MKOMS) Bp, 1897. 15.