Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

SELMECZI-KOVÁCS ATTILA Az olajosnövény-kultúra kialakulása az Alföldön (Vázlat)

A vázlatos áttekintés is bizonyítja, hogy a repce meglehetősen korán és gyorsan elterjedt az Alföldön. Különösen a Duna—Tisza közén és a Délkelet-Alföldön ért el nagy kiterjedést, művelése legtovább a Tiszántúlon Őrizte meg jelentőségét (II. melléklet).

28 Korai meghonosodásában a természetföldrajzi feltételeken (megfelelő hőmennyiség, kötött talaj) kívül főképpen a repcének az az előnyös tulajdonsága játszott közre, hogy művelésmódja szinte megegyezik a gabonáéval. Ezért minden nehézség nélkül beilleszkedett a gabonatermesztő gazdaságok hagyományos vetésforgóiba. A kapitalizálódó allodiumok eredményein felbuzdult, az állandó tőkeszegénységgel küzdő, hagyományosabban gazdálkodó nagybirtokosok is ezért kísérleteztek a repcével, mert munkaerőigénye a gabonáéhoz hasonlóan csak az aratás és cséplés idején jelentkezett.

29 — De éppen ezen ok miatt kedveltette meg magát az egyedül a gabonaműveléshez szokott és értő jobbágyokkal is. Egy korabeli (1844-es) megfogalmazásban ,,A jobbágyok részint a szükség, részint az uraságok példája által ... a' réti szabad földekben, s hol a' föld minősége engedi, ugarban is művelik (olly földeiken, mellyekről dézsmát adni nem tartoznak)."

30 Amíg a modernizált nagybirtokon a vetésforgóban kapott helyet a repce, az extenzív üzemvitelű nagygazdaságokban és a jobbágyföldeken általában az ugart uralta.

31 Az alföldi tanyák kötetlenebb gazdálkodási formája, az egy tagban álló földek több lehetőséget biztosítottak a repce elterjedésének a parasztság körében.

32 A jobbágyfelszabadítás adott nagy lökést a repceművelésnek, különösen a nagyobb felvevőhelyek közelében.

33 Az árutermelés, a szabadabb piacratermelés kibontakozása a repcetermesztésnek a XIX. század közepén néhány évtizedig tartó jelentékeny megnövekedésén is lemérhető. A repce művelésének fellendülését a parasztgazdaságokban •— főként a XIX. század első felében — a gabonához viszonyított magasabb árak,

34 a jelentékeny kereslet sokban elősegítette. Ehhez járult a nagybirtokok példája, az ugarban művelés dézsmamentessége stb. A vándorkereskedők vagy a rendszeres helybeli felvásárlás (különösen az olaj malmok részéről) lehetővé tette, hogy a parasztgazda már a gabonaaratás előtt készpénzhez jusson a repce jóvoltából.

35 Ilyen módon a repcének a gabonatermesztő és 28. A XX. századi helyzetre 1. GUNST i. m. 233. 29. BALOGH i. m. 8. 30. Magyar Gazda 1845. 185. 31. A dézsmamentesség és ugarművelés kapcsolatát vizsgálja MÉREI i. m. 158—9. 32. Vö. BALOGH István: Az alföldi tanyás gazdálkodás az 1830—10-es években. Agrártörténeti Szemle 1962. 620. 33. BALOGH i. m. (1961) 8. 34. Pl. 1845-ben a gabona ára 2 forint, a repce ára 4 forint 23 krajcár, a repceolaj 18 forint, Magyar Gazda 1845. 1209—11. — Még 1891-ben is megvan a repce javára a különbség, egy lil búza ára 9,60 Ft, a repcéé 15, 60 Ft. Gazdasági Lapok 1891. 841. 35. Konkrétan 1. Magyar Gazda 1845. 185.