Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

SELMECZI-KOVÁCS ATTILA Az olajosnövény-kultúra kialakulása az Alföldön (Vázlat)

ség meg nem rontják, gazdagon pénzelnek belőle!"

10 Az 1850-es évek elején a szarvasi határban már az 1/4 telkes jobbágyok is foglalkoztak termesztésével.

11 A repce a kisgazdaságokban elért nagy népszerűségét az alföldi tanyásgazdálkodásnak köszönhette. Ebben a szinte szabad gazdálkodási rendszerben már az 1830-as évek végétől gyors ütemben terjedt el művelése, amint arról egy korabeli tudósítás szemléletesen tanúskodik: „A repczetermesztés közföldmívelőink által is megkedveltetett, úgyannyira, hogy alig van tanya, kivált a szentesi részről, hol több kevesebb repcze a' gazda tehetségéhez képest, vetve nem volna".

12 E számottevő területen művelt repce termése pedig a Szentesen működő öt olaj malomnak adott munkát.

13 A repce nagy és lendületes térhódítása legszembetűnőbben Hódmezővásárhely nagykiterjedésű határában mutatkozott meg, ahol az 1848-as határfelosztás következtében több mint hatvanezer hold közlegelő vált szántófölddé, és így 1853-ban több mint 15 000 kat. holdra szökött fel a repce vetésterülete a korábbi átlagos 3000 holdról.

14 A Tisza—Maros vidékén az óriási árterek hasznosítása lendítette fel időnként az alföldi repcetermesztés mennyiségét. Egykori megfogalmazásban: ,,Az ötvenes és hatvanas években, némely helyen még későbben is, az alföldön a kiszárított ártereken sokszor nagyobb terjedelmű területek lettek repczével bevetve, mint gabonával, mert ezen víztől elnyert területek még nem voltak annyira az ár ellen biztosítva, hogy a drága gabonamagot koczkáztatni érdemes lett volna, hol repczéből egy forint ára mag egy magyar holdra elég volt."

15 A Duna—Tisza közén a csongrádi területeken kívül máshol is korán kibontakozott a repce művelése. A XIX. század elején ,,Bács megyében a repce egy időtől fogva nagyon kezd divatba jönni, főképpen olajjá kedvéért" — amint Fényes Elek írta.

16 Korabeli becslés alapján az 1830-as években a repcéből származó bevétel Bácskában elérte az évenkénti másfél millió váltóforintot.

17 Elsősorban a nagybirtokosok termesztették, akik közül nem egyet „repczekirálynak tartottak, mert több ezer köblöt eladhattak terméseikből."

18 A század közepén a bácskai terméseredmény megelőzte Csongrád megyét is (I. melléklet). 1874-ben 2500 kat. hold kiterjedéssel a megye vetésterületének 0,2 %-át foglalta el.

19 10. PALUGYAI Imre: Békés-Csanád, Csongrád és Hont vármegyék leírása. Pest, 1855. 52. 11. Falusi Gazda 1857. 122. 12. Magyar Gazda 1845. 53. 13. FÉNYES i. m. IV. 166. 14. Magyar Gazda 1859. 420 .— A gabonakonjunktúra 1850 után általában kedvezett a legelők feltörésének. , 15. Gazdasági Lapok 1894. 256. 16. FÉNYES i. m. II. 33. 17. A gabonából egy millió váltóforintot vesznek be évenként. Vö. PLOETZ Adolf: Bácska' gazdasága. Ismertető 1838. 246. 18. Gazdasági tudósítások Bács-Bodrog megyéből. Magyar Gazda 1845. 564. 19. ASZTALOS István—SÁRFALVI Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza. Bp, 1960.112.