Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC A történeti Dél-Pest megye foglalkozás-szerkezeti viszonyai a XX. századelején

koncentrálódott nagyipar övezeteibó'l és változatlanul agrártúlsúlyú régiókból tevődött össze — a rájuk jellemző divergens társadalmi és politikai konzekvenciákkal együtt. Ha kiindulópontként a közigazgatási határokat vesszük alapul, s Pest— Pilis—Solt—Kiskun Vármegye foglalkozás-szerkezeti viszonyainak főarányait az országos képpel egybevetjük, akkor azt látjuk, hogy az ország legnagyobb megyéje a „végletek" közötti átmenetek közé tartozott, mi több: az országos és az ipari övezetekre jellemző átlagok között foglalt helyet, (lásd 1. sz. táblázatot.) 1. Magyarország és Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye össznépességének foglalkozás szerinti megoszlása %-ban

2 Ágazat Magyarország Pest—Pilis—Solt—KisÁgazat Magyarország kun Vra. Őstermelés 64,5 54,1 Ipar-forgalom 23,6 33,8 Egyéb 11,9 12,1 Magyarország és a történeti Pest megye aránysorainak különbségei mind az őstermelő, mind az ipar-forgalmi lakosság esetében meghaladják a 10%ot. Megtévesztő lenne azonban — éppen mert az ország legnagyobb, országrésznyi megyéjéről van szó — Pest—Pilis—Solt—Kiskun Vármegyét egy átlagosnál fejlettebb, szerves tájegységnek tekinteni. A vármegye foglalkozás-szerkezeti főarányainak járásonkénti bontása könnyen beláthatóvá teszi ezt: 2. Magyar Statisztikai Közlemények. Oj sor. 48. köf. Bp. 1913, Athenaeum. 73+1089 p. Magyarország ada. taira: I. Általános jelentés. 0—8. old., Pest—Pilis—Solt—Kiskun Vármegyére: II. Táblás kimutatások. 394—395old. Megjegyezzük, hogy a történeti Pest megyére, ill. Dél-Pest megyére vonatkozó legtöbb statisztikai adatunk kútfője a Magy. Stat. Közi. fentebb idézett 48. kötete (378—39(i. old.), ezért feleslegesnek éreztük idézett helyet minden 1910-es adat esetén újra és újra forrásként megadni. írásunk jegyzetelés nélküli minden további adata innen származik, s ebből következően 1910-re vonatkozik.