Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Bács-Kiskun megye cigányságának történetéhez (Az 1768-as cigányösszeírás népességstatisztikai-demográfiai adatai)

12. A cigány'népesség keresőinek száma és foglalkozása lakóhely-típusonként Megnevezés Mezőváros % Falu % Puszi a % összes % 1. 2. 3. 4. 5. 0. 7. 8. 9. Kereső 119 55,1 91 42,1 6 2,8 216 23,4 °/ /0 25,9 21,1 21,5 23,5 100,0 Eltartott 341 48,3 343 48,6 22 3,1 706 76,6 0/ /o 74,1 78,9 78,5 100,0 Fémkovács 72 64,7 39 34,4 1 0,9 112 52,1 műves 0/ /0 33,5 17,7 — 0,5 — 100,0 egyéb 3 11,1 17 88,9 20 9,3 /0 1,5 — 8,0 — — 10(1,0 — összes 75 56,2 56 43,0 1 0,8 132 61,4 0/ /0 35,0 25,7 0,5 100,0 Zenész 44 60,3 24 32,9 5 6,8 73 34,0 0/ /0 20,5 11,2 2,4 — 100,0 — Famunkás 9 100,0 — 9 4,2 /0 — 4,2 — — 100,0 Paraszt — 1 100,0 — 1 0,4 /0 — — 0,5 — — 100,0 Elgondolkodtató a cigány keresők és eltartottak számaránya: 23,4:76,8. Ez azt jelenti, hogy 100 cigány keresőnek — önmagán kívül — 327 cigányt kellett eltartania. Különösen rossz volt a keresők és az eltartottak számaránya falun, ahol 100 keresőre 377 eltartott jutott. Ennél csak némileg volt kedvezőbb a pusztán élő cigányok helyzete: 100 keresőre 366 eltartott jutott. Jobb volt a helyzet a mezővárosokban, ahol 100 keresőnek 287 főt kellett eltartania. Nem véletlen tehát, hogy a cigányság fele a 7 mezővárosban tömörült : e gazdaságilag fejlettebb, népesebb településeken könynyebb volt megélhetésüket biztosítani. A cigány keresők alacsony számaránya már önmagában utal a cigánynépesség sanyarú anyagi és életkörülményeire, mely lényegesen csak a legutóbbi évtizedekben javult. Az 1971-es országos cigányfelmérés szerint 100 cigány keresőre már csak 224 eltartott jutott, ami lényegesen kedvezőbb az 1768-as állapotnál, de még mindig messze elmarad a magyarságétól: napjainkban 100 magyar keresőre csupán 82 eltartott jut.

15 15. U.o. 71—2.