Szögi László - Zsidi Vilmos: Dokumentumok a Keleti Kereskedelmi Akadémia történetéből 1891-1920 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 12. (Budapest, 2007)
Szögi László: A Keleti Kereskedelmi Tanfolyam és a Keleti Kereskedelmi Akadémia története 1891–1920
II. Nyugati nyelvek 1. Angol nyelv 3 3 2. Francia nyelv: Elsőéves kezdőknek Elsőéves haladóknak Másodéveseknek 2 3 0 0 0 4 3. Német nyelv: Kevésbé haladottaknak Haladóknak 4 3 3 0 4 3 3 2 4. Olasz nyelv 5. Spanyol nyelv C/ Rendkívüli tárgyak: 1. Magyar és német gyorsírás, gépírás 2. A Kelet higiéniája (az év utolsó 3 havában) 2 0 2 2, 2 Az Akadémia nyelvi képzése Mint láttuk, az Akadémia elődje, a Keleti Kereskedelmi Tanfolyam még kifejezetten a keleti, nevezetesen a Balkán-félsziget államaiban honos nyelvek tanítására fektette a főhangsúlyt. A legelsőként kinevezett tanárok között volt a török, az újgörög, a román és a tanulás szempontjából közösnek számító szerb és bolgár nyelvek oktatója. E nyelvek közül kettőt kellett kötelezően választani a hallgatóknak. A magyar szakoktatás a nyelvi képzésben addig hagyományosan a francia nyelv oktatására helyezte a hangsúlyt a német mellett, s a század közepén is ezt iktatták az Ipartanoda tantervébe. Érdeklődés szempontjából- természetesen a Közép-Európában döntő fontosságú németet leszámítva- második helyen korábban az olasz állt, míg a század közepén még leghevesebben az angol nyelv iránt érdeklődtek. Nyilván e hagyományos értékítéltnek megfelelően 1892 februárjában előbb a francia nyelv tanárát nevezték ki, majd 1893 október közepén, egyelőre csak az első évfolyamon megkezdődött az olasz nyelv oktatása is. A francia tanulása kötelező volt, az olasz a választható nyelvek közé került. A tanfolyam 1898-1899 között történt jelentős reformja rendkívüli változásokat hozott a nyelvi képzésben is. Az Akadémiává fejlődő intézetbe már a legkülönbözőbb középiskolákból lehetett jelentkezni, megnőtt a hallgatók létszáma is, és nyilvánvalóvá vált, hogy a Monarchiában nélkülözhetetlen német nyelvtudását nem lehet automatikusan feltételezni, így azt kötelező tárgyként az Akadémia tantervébe kell illeszteni. Az 1898-ban kinevezett új francia tanár -Bartos Fülöp- egyben a német nyelv oktatására is megbízást kapott. Mindkettő kötelező lett heti 4-4- órában, a két választható másik „keleti” nyelv óraszáma heti 5-5 órára csökkent. A század legvégén új, korábban egyáltalán nem szereplő nyelvek is bekerültek az intézet tantervébe. Már 1895-ben, amikor Kunos Ignácot, a török nyelv tanárát nevezték ki előbb helyettes, majd teljes jogú igazgatónak, várható volt, hogy az Akadémia törők nyelvi képzése különösen erős lesz, és a tőrök nyelv iránti érdeklődés nagysága, részben Kunos elfoglaltsága szükségessé tette, hogy a török nyelv oktatására, a nyelvgyakorlatok vezetésére külön lektort alkalmazzanak. 1895 nyarán Ömer Feridunt, az isztambuli tanítóképző végzett hallgatóját alkalmazták c lektori állásra, aki nagymértékben tudta tehermentesíteni az igazgatót. E kinevezés jelentősége azért is nagy, mert az Akadémia fennállásának egész időszakában ez volt az egyetlen lektori, illetve később gyakorlatilag 23
