Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)

Dokumentumok (Forrásközlés)

doctoratus rendjén nem változtatva csak a doctoratus címét specializáljuk, akkor attól félek, hogy a közönséget bizonyos mértékig félrevezetjük. A közönség a doctor agriculturae-ban és doctor commertii-ben egy legmagasabb fokú általános mezőgazdasági, illetve általános kereskedelmi tudományos képzettségű egyént fog látni, éppúgy, mint ahogy a doctor jurisban és a doctor medicinse universalis-ban az egész jogtudomány és az egész orvostudomány terén legmagasabb képzettséget nyert egyént lát. Megtörténhetik az az eset, hogy egy gazdasági földrajzból, mint főtárgyból, gazdasági geológiából és kereskedelempolitikából, mint melléktárgyból doctorált fiatalembert egy kereskedelmi üzem élére fognak állítani, mert doctor commertii. S megtörténhetik, hogy egy növénytanból talaj ismeretből és kémiából doktorátust tett doktor agriculturae-t mezőgazdasági praktikus üzemben fognak, mint legmagasabban képzett praktikus mezőgazdát alkalmazni. És mindkét esetben a Karunkon nyert képesítés tekintetében alaposan fognak csalódni.

Ha mi szakdoktorátust adunk, akkor a Philosophiai Fakuláson dívő rendszerről át kell térnünk azon facultások rendszerére, amelyek szintén szakképesítő doctoratust és nem tudományos gradust adnak. S akkor meg kell szüntetnünk az egy főtárgy és két melléktárgy rendszerét és rendes három szigorlatos doktorátuson a mezőgazdasági, közigazgatási, vagy kereskedelmi szak összes főtárgyaiból le kell az illetőt szigorlatoztatni. Ez a doktorátus akkor természetesen az államvizsgának pótlója is s az államvizsga másodrendű qualificatiová süllyeztetvén, úgy, mint a Jogi Fakultáson el fog sorvadni mint surrogatum a gyengébbek részére.

Nem állítom okvetlenül, hogy ezt a szakdoktorátust be kell vezetnünk, de ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a közigazgatási szakra beiratkozott csak kereskedelmi s a mezőgazdasági szakra beiratkozott, illetve azt végzett hallgató csak mezőgazdasági doctoratust tehet, akkor nézetem szerint feltétlenül logikai követkeezmény, hogy be kell vezetnünk a szakdoctoratust. Az a szabály ugyanis, hogy valaki, aki egy bizonyos szakosztályt végzett, minden körülmények között ezen szakosztály anyagából kell, hogy a doktorátusát tegye, kapcsolva avval a közvéleményben elterjedt hittel, hogy a doktor a praktikus életre magasabban képzett egén - mely hitet a fent jelzett szabály még megerősítené - azt hiszem, kötelességszerüen hárítná reánk a társadalommal szemben, hogy akkor a doktort valóban, mint az illető szakosztály tudományainak az egyetemen elérhető legmagasabb fokáig képzett egyént termeljük ki.

Ha a tudományos gradus felfogásnál akarunk megmaradni, akkor helyesebb nézetem szerint, ha a doktorátus cím elvont és kevésbé áll praktikus kapcsolatban a szakosztályok tárgykörével, illetve a szakosztályok által nyújtott általános képesítéssel és annak nevével. Mert a tudományos gradusnak tekintett és egyetlen főtárgyból tett doktorátus tényleg nem jelentheti azt, hogy az illető a praktikus életre különösen jól van képesítve,

121