Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)
Dokumentumok (Forrásközlés)
A vállalkozóé a hatalom, a haszon, a megbecsülés. Ezzel szemben azonban övé a - kockázat. A munkás elvégzi dolgát és tartja a tenyerét. A vállalkozó azonban állandóan roskad a felelősség terhe alatt, ő adja az iniciativákat, ő teremti elő a munkaeszközöket, gondoskodik a piacról és viseli a nem sikerült vállalkozás minden hátrányát. Ez teszi őt nélkülözhetetlenné. Ezért nem lehet őt egyszerűen félretolni, amint azt a kommunizmus dillettantizmusa elképzelte. Helyesen jegyzi meg Hanotaux, hogy a feudalizmust meg lehetett szüntetni, mert a nemességet „örökölték” a vállalkozó azonban nem a születésének, hanem tehetségének és tudásának köszöni hatalmát, nélküle a gazdasági élet egészséges mozgása megszűnik, a munkaalkalom eltűnik. A kamasz-kapitalizmus korszakában a vállalkozók csúnyán visszaéltek nagy hatalmukkal. A józan önérdeket önzéssé torzították, gépet csináltak az emberből miután előbb a gépből embert. És a XIX. század ugyanolyan mértékben telik meg a pénz-feudalizmus túlkapásai miatt panasszal, aminő mértékben a vállalkozók energiája lendületbe hozta a gazdasági élet fejlődését. Az erkölcsöt és a vállalkozást még egy olyan fennkölt gondolkozású bölcs is, mint aminő a mi Széchenyi Istvánunk, ellentétekként állítja egymással szembe. Az üzlet-üzlet. Ha jótékonykodni akarunk, akkor higyjünk mindenkiről a legjobbat, de „pénz és kereskedés dolgában” mindenkiről a legrosszabbat. A ,jó üzletnek” semmi köze sincs a filantrófiához, mert minden üzletnek csak egy lehet a motora: az önérdek. S az kétségtelen, hogy a gazdálkodás, a vállalkozás önmagában „amoralis”; legalábbis mechanizmusában nem szerepel döntő faktorként az erkölcs. Bizonyítéka ennek az, hogy a teljesen altruisztikus alapon álló gazdasági vállalatok sem mondhatnak le a haszonról, amely a minden vállalkozást egyaránt kísérő kockázatnak egyetlen biztositó szelepe. És mégis azt látjuk, hogy a kíméletlen rideg üzletembereknek a helyét, - akik 7 éves kislányokat 16 órán keresztül dolgoztattak a szénbányákban, ezer és ezer ember soványan fizetett verejtékéből hordottak össze aranyhegyeket - a megértő, felvilágosodott pénz feudalizmus reprezentálói kezdik elfoglalni, akik rájöttek arra, hogy a munkás jóléte, egészsége és gondtalan élete szintén , jó üzlet”; hogy a nagy hatalom nagy kötelességeket is jelent, mert akinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle; hogy „ha a morál meg nem nemesíti és nem ad néki szárnyakat, a puszta szeszélyesség a sárban kúszó kígyó marad, amely onnan merő okosságával nem tud felemelkedni” /:Somló Bódog:/ A homo economicus mindinkább tapasztalható ebben a tökéletesedésében, „fejedelmi gondolkodásában” AKeyserling:/ az elmélyülésnek, a közgazdasági tudományok intenzív művelésének nem kis szerepe van. Mert csak a felületes szemlélet lát a vállalkozásban csupa solf mado man-t, tisztán gyakorlati embert, akinek ’’szárnyait a szürke teória még nem bénította meg”. A gazdasági érdekek előtérbe nyomulása, a közgazdaság vezető 104
