Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)
Dokumentumok (Forrásközlés)
A közgazdasági tudományok egyetemi színvonalra emelése és ennek a célnak akár a régi típusú tudományegyetemek keretében, akár pedig önálló főiskolák szervezésével való megoldása a XIX. század gazdaságtechnikai fellendülésével életre hívott szükségszerűségként jelentkezik az egész kulturvilágon. A XIX. század gazdaságtechnikai fellendülése és gazdaság szabadsága u. i. egy új embertípus szelektálódásának vetették meg az alapjait. Ez az embertípus: a „homo economicus”, a vállalkozó, akinek csak egy ideálja van: a haszon, amelyet megfontoltan, tervszerűen, egy tökéletes organizáció segítségével igyekszik hatalmába keríteni, akinek csak egy életelve van a gazdaságosság elve, hogy t. i. a legkisebb áldozattal érje el a legnagyobb eredményeket. Ennek az embertípusnak az érdeme, hogy Európának egy évszázad alatt 187 millióról 400 millióra felszökött lakosságát munkaalkalmakkal és kereseti lehetőségekkel nemcsak el tudta tartani, hanem javára magasabb élet- standard-ot is tudott biztosítani, hogy a közlekedés szédületes arányban fejlődött /Kolumbusz 70, a Deutschland 5 nap alatt és Zeppelin 72 óra alatt jutnakf!] el Amerikába:/, a mezőgazdasági termelés megkétszereződött, a bányatermelés megszázszorozódott, az ipari termelés szédületes arányokban fokozódott és differenciálódott és hogy a produktív célokra szükséges tőkék felszívására egy csudálatosán működő gépezet ^részvénytársaság, trust, kartell, koncern, kötvény, záloglevél stb./ szerkesztődött. Ez az ember-típus megfogadta és meg is tudta valósítani az őt ellenséges szemmel néző Goethének azt a józan tanácsát, hogy: „lerne nur dass Glück ergreifen, denn dass Glück ist immer da”... Mert életre hívta a szunnyadó produktív erőket: aranyat csinált olyan dolgokból, olyan energiákból, amelyek mellett az emberiség évezredeken keresztül közömbösen haladt el!? Kicsoda ez az ember-típus!? Kereskedő, mezőgazda, iparos, bankár, jogász, filozófus, politikus, természetbúvár, hadvezér, művész? Egyik sem és mégis mindegyik. Szintézise valamennyi gondolkodni és hatni képes embernek; beszervezője minden gazdasági gondolatnak, akiben egyedül a természettudós oktsága, a vezető politikus tapintata és előrelátása, a hadvezér gyors elhatározó képessége, a művész fantáziája és megérzése, a filozófus emberismerete, a gazdasági szakember szaktudása és lankadhatatlan ügybuzgósága. Az igazi homo economicus nem ismeri a szorosan vett szakhivatást, nem köti le magát valamely speciális foglalkozási ágnak, hanem a konjunktúra változását nyomban felismerve hihetetlen könnyedséggel tér át az óragyártásról a municiógyártásra, a kötvénykibocsátásról a scrtéshízlalásra .... Maga a modern Proteüsz, aki mindig más és más alakban áll előttünk és mégis mindig ugyanaz: „vállalkozó” a gazdasági és társadalmi élet vezetője, a gazdasági munka beszervezője. 103
