Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Szabó Csaba: Budapest hídjai
Szabó Csaba Budapest hidjai 1. Előzmények Folyók és völgyek felett ívelnek át hidak, hogy különböző tájakat, kultúrákat kössenek össze. Kereskedelmi útvonalak találkoznak a hidak lábánál. Gyakran egy híd építése segítette elő városok fejlődését, terjeszkedését. A Magyar Királyság területén a 19. század első harmadáig nem létezett állandó híd a Dunán. Pestről Budára, az Alföld felől a Dunántúlra csak átkelő dereglyéken, vagy az úgynevezett járó-1 és repülőhídon,2 illetve a hajóhídon3 lehetett átjutni, de az év nagy részében a hajók szétbontva várakoztak a partok mellett. Télen, kemény fagyok idején, ha a jégzajlás nem fenyegetett, szalmával szórták fel a befagyott folyót és kockázatos vállalkozással át lehetett jutni az egyik partról a másikra. Hídépítéshez a vasat Európában csak a 19. századtól használtak. Korábban az állandó hidakat fából, vagy kőből építették. Ballá Antal (1739—1815)4 Pest vármegye hivatalos földmérője 1784-ben két Duna-híddal kapcsolatos tanulmányt is készített IL József felhívására. Ballá 13, illetve 22 pilléren nyugvó kőboltozatos híd megvalósítását javasolta. Török Sándor mérnök, császári és királyi térképész 1786-ban hatnyílású kőhíd építésére dolgozott ki terveket. 1792-ben Inghoffer Antal és társa terjesztett a Helytartótanács elé vas és fa szerkezeí A folyó két partja közt a sodrásirányra merőlegesen kötelet feszítenek ki, amelyhez tartócsigával erősítik a csónakot, tutajt (hidast). A kötél mentén, a folyó erejét is kihasználva át lehet vontatni a csónakot a túlpartra. 2 A folyó közepén horgonyt vetnek, amihez hosszú kötélen egy erős csónak (hidas) kapcsolódik az áramlás irányában. Nagyobb folyókon a horgonytól induló kötelet a víz színén csónakok tartják, hogy a hordalék és uszadék ne gátolja az oldalirányú mozgást. A hidast a víz sodrása és evező segítségével kormányozzák át a túlsó partra. 3 Az állandó hídszerkezettől annyiban különbözik, hogy a tartópillérek nem szilárd, a mederágyban nyugvó építmények, hanem a víz színén úszó hajók. Ezeket padlózattal kötik össze, így biztosítva áthaladást. Már a rómaiak is használtak hajóhidat a Dunán. A középkorban is ez a szerkezet volt a legelterjedtebb. Pesten 1767-ben létesítettek egy hajóhidat a Kishíd (ma: Türr István) utcánál, majd 1788-ban áthelyezték a Nagyhídi (ma: Deák Ferenc) utca vonalába. Vö. IFJ. PALUGYAIIMRE: Buda - Pest szabad királyi városok leírása. Landerer és Heckenast, 1852. 4 FODOR FERENC: Ballá Antal élete és műszaki munkássága (1739-1815). Budapest, 1953. 26-27.
