Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Szabó Csaba: Budapest hídjai
tű Duna-híd tervet. Szakvéleményt az Építési Főigazgatóságnak kellett volna kiállítani, de a vizsgálatok ismeretlen okból eredménytelenek maradtak, és a tervről sem lehet egyebet tudni. Hosszú szünet után 1809-ben a Helytartótanács utasította az Építési Főigazgatóságot, hogy készítesse el a Duna-meder felmérését az Óbudai-sziget és a Ráckevei-sziget közötti szakaszon egy megépítendő Duna-híd céljából. Az Építési Főigazgatóság 1810. december 14-én kelt válaszában a jég kiszámíthatatlan ereje miatt lehetetlennek tartotta állandó híd építését („da hierorts wegen der nicht zu berechneten Gewalt des Eises keine stabile Brücke nach diesortigen erachten bestehen kann ")? 1811 -ben a pécsi származású Bernhard Antal (18. század második fele -1829 körül) technikus, feltaláló, az első dunai gőzhajó, a „Carolina" építője (Bécs 1817) jelentkezett a merész elképzeléssel, hogy a Dunát Buda és Pest között egyetlen nyílással hidalja át. A róla elnevezett Bernhard-féle, vagy ordináta-hídra vonatkozó elképzeléseit előbb kisebb hidakon szándékozott kipróbálni. A Dráván több hidat épített, és felajánlotta egy ordináta gyaloghíd építését a Margit-szigetre is. Beadványának sorsa ismeretlen, ezért 1820-ban ismét javaslatot tett egy Buda és Pest közötti állandó híd építésére. A tervdokumentációból megállapítható, hogy a elképzelése, jelentős anyagpazarlás mellett, kivitelezhető, és technikai szenzáció lehetett volna. A beadványt a Helytartótanács az Építési Főigazgatóság javaslatára elvetette. 1819-ben a linzi származású Campmiller József nyújtott be tervet a Duna-hídra. O négy pillért ívelt fa gerendákkal akart beboltozni. Terve a kor technikai színvonalának megfelelt, mégis elvetették. Campmiller évekig igyekezett tervét elfogadtatni, de próbálkozásai rendre meghiúsultak. Baritz György (1779-1840) mérnökkari ezredes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1832) volt az első, aki vas felszerkezetű hidat tervezett. 1823-ban értekezése jelent meg a Pest és Buda között létesítendő állandó függőhídról. Hat éven át cikkezett a Hasznos Mulatságok hasábjain, de az ő elképzelését is elutasították.6 Számos tervnek lett ugyanaz a sorsa: Győry Sándor (1795-1870) mérnök, matematikus, az MTA tagja (1832)7 ugyanúgy hiába pályázott, mint a reformkor legjelentősebb vízimérnöke, az al-dunai út építője, a Tisza-szabályozás tervezője, Vásárhelyi Pál (1795-1846) MTA tag (1838).8 5 GÁLL IMRE: Régi magyar hidak. Budapest, 1970. 252-254. 6 Uo. 256-258. 7 Vü. GYÖRY SÁNDOR: A Buda és Pest közt építendő álló hídról. Pest, 1832. s Vö. VÁSÁRHELYI PÁL: A buda pesti állóhíd tárgyában. Pest, 1838. Irodalom: GONDA BÉLA: Vásárhelyi Pál élete és müve. Budapest, 1896; SÁRKÖZY IMRE; Régibb vízi mérnökeink életéből. Budapest, 1897; MOSONYI EMIL: Vásárhelyi Pál emlékére. Budapest, 1955; KÁROLYI ZSIGMOND: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon. Budapest, 1960.
