Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: A Duna szabályozása és a Wien folyó beboltozása

Peter Csendes A Duna szabályozása és a Wien folyó beboltozása Bécs gazdasági jelentőségét évszázadokon keresztül lényegesen meghatározta Duna menti fekvése. A folyó a Bécsi-medencébe való belépésekor, a Leopoldsberg és Bisamberg közötti hasadékot elhagyva, számos ágra bomlott, ezáltal nagy kiterjedésű, átláthatatlan szigetvilág jött létre. A legdélebbi Duna-ágnál, a későbbi Duna-csatornánál, árvíz által nem veszélyeztetett helyen jött létre a római katonai tábor, Vindobona, és itt alakult ki a középkori város is. A városterasz a Duna-csatorna felé nyúló lejtőjével még ma is kiemeli a régi Duna-part meredek peremét, amely az északi Nussdorftól a keleti Erdbergig igazolhatóan „Wagram" nevet viselt. Hogy milyen nehéz volt Bécsnél átkelni a Dunán, az abból is kitűnik, hogy először a 15. században nyitott közvetlen utat az északi partra hidak sora, míg azelőtt kizárólag kompokkal lehetett átkelni a túlpartra. Miközben a bécsi Duna-ág hajózhatóságának fenntartása a középkortól kezdve igen nagy erőfeszítéseket igényelt, addig Bécs alacsonyabban fekvő külvárosai és peremközségei állandóan árvízveszélynek voltak kitéve. Különösen veszélyeztetett volt az északi part a főág mellett, ahol a katasztrófák után egyes helyiségeket biztonságos helyeken újra fel kellett építeni, míg más települések teljesen megszűntek. Kiváltképp veszedelmesnek bizonyult az ismétlődő jégzajlás és a különleges gyorsasággal bekövetkező hóolvadás, mint például 1830-ban, amikor Bécs térségét egy rettenetes árvízkatasztrófa sújtotta. Azonban nem csak maga a Duna lehetett fenyegető. A Wienerwaldból a Duna felé tartó számos patak, így az Alser vagy az Ottakringer patak, de leginkább pedig a Wien folyó sebesen rohanó vizekké változhattak, amelyek Bécs egyre sűrűbben lakott, közvetlen környékét veszélyeztették. Védelmi intézkedésekkel kapcsolatos megfontolásokban nem volt hiány, ezek azonban többnyire kimerültek egyes töltések, gátak építésében. VI. Károly császár, aki Ausztriában meghatározó módon karolta fel a közlekedésügyet, életre hívott egy külön hivatalt, a Vízépítési Hivatalt (Wasserbauamt), amelynek székhelye Nussdorfban (ma Bécs 19. kerülete) volt. Felismerték az erózió, mint tényező jelentőségét, célzott intézkedések azonban csak ritkán történtek. A legfontosabb Bécs térsége számára az a gátépítési terv volt, amelyet egy pozsonyi származású mérnök, Johann Sigismund Hubert készített a 18. század utolsó harmadában a Duna bal partjára. A „Fluber-