Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Duna-szabályozás és rakpartépítés Budapesten

visszakerült a tervbe, melynek költségvetése az eredetileg tervezett többszörösére növekedett, meghaladta a 10 millió forintot. Ekkor a kérdés hirtelen lekerült a napirendről; az új miniszter nem akart 7,5 milliónál többet költeni e célra. Az ügy egyéves halasztást szenvedett, de egy még nagyobb szabású koncepció részeként valósult meg. 1869 decemberében készült el Reitter Ferenc emlékirata, Budapest egységes fővárossá tételének Andrássy Gyula nevéhez kötődő városfejlesztési programja. Ennek egymással szorosan összekapcsolódó fő elemei: a vasúthálózat főváros-központúvá alakítása, a két város közötti újabb hidak építése, az árvízveszély elhárítása, a kereskedelem fejlesztése, Pesten „sétányutak" (Sugárút, Kis- és Nagykörút) létesítése. A megvalósítás eszközei: általános városrendezési terv, építési szabályzat és a kormány által szervezendő „Szépítő Tanács" mint a kivitellel megbízandó közeg. A pénzszükséglet fedezésének módja: országos kölcsön. Ez a program később további elemekkel bővült (Lánchíd megváltása, a Fővámház építése), de lényege nem változott. A következő 20-30 évben teljesülvén ez tette nagyvárossá Budapestet. A döntő lépés az anyagi eszközök biztosítása és a végrehajtó intézmény megteremtése volt, ami ismeretes módon az 1870:X. törvénycikkel megtörtént. Szimbolikusnak tekinthető, hogy címében nem a Közmunkatanács létrehozásáról, hanem a Duna szabályozásáról szól. Ez volt a legsürgősebb beruházás, megvalósulása minden továbbinak előfeltétele. Az inkább általánosságban megfogalmazott városfejlesztési célok mindegyike külön törvényi elhatározást igényelt, s ez alól a folyamszabályozás sem volt kivétel. Az erről szóló miniszteri előterjesztést 1870 novemberében terjesztették az országgyűlés elé. A Mihálik János vezetésével kidolgozott tervet előbb egy szakértői bizottság vitatta meg, s fogadta el. A terv abban is összekapcsolódik az előkészületben lévő más nagy beruházásokkal, hogy figyelembe veszi azok majdani helyét. így a Margit-hídét, a pesti és budai pályaudvarokat összekötő vasút hídjáét, sőt a Fővám téri (ma Szabadság) hídét is. Fíárom kikötővel is számol: az újpesti és a soroksári Duna-ágban és a vasúti híd két oldalán, a Kopaszi-zátonynál. Ez utóbbi a legnagyobb: két medencével, vizes- és szárazdokkokkal. Noha kiépítését csak a jövőben akarták elvégezni, éppen ez a pont váltotta ki a leghevesebb ellenállást, hamarosan ki is hagyták a tervből. Nem került az előterjesztésbe, habár megemlítődött az az intézmény, melyre tekintettel kellett lenni az 1870:X. törvénycikk szerint: a közraktárak létesítését a kikötővel szoros kapcsolatban képzelték el („docks & entrepôts"), de mivel helyük az új hidak és az összekötő vasút elhelyezésétől függött, melyek törvényjavaslata ekkor még nem készült el, a kikötők és a raktárak ügye megoldatlan maradt, csak a helyük szerepelt a tervben. Az előterjesztés 7,7 millió forintot szánt a Duna szabályozására, amit a képviselőház 1871. március 3-án elfogadott, és éves részleteit ezután föl-