Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Duna-szabályozás és rakpartépítés Budapesten

kínált az itteni Duna-szakasz legveszélyesebb adottságának felszámolására: a Csepel-sziget csúcsánál fenyegető jégtorlódást a szigetcsúcs felszámolásával, a soroksári Duna-ág torkolatának Pest fölé helyezésével akarta kiküszöbölni olymódon, hogy a hajózható körcsatornát a folyam fő ágától elvágott soroksári Duna-ágba vezette volna, azaz a mellékág torkolata került volna át Pest északi részére. Az ötlet egyáltalán nem volt új, már a reformkorban fölvetették, először 1829-ben. Reitter csak továbbfejlesztette és népszerűsítette az elgondolást. O is a folyó több ágra bomlását tartotta a fő veszélynek, s az „egybevonást" a megoldásnak. Noha tervének lényege nem valósult meg, a körcsatorna szárazföldi változata, a Nagykörút igen. Reitter azok közé tartozik, akikre elsősorban nem véghezvitt munkái, hanem egy papíron maradt terve révén emlékszik az utókor. Miközben lassan, de folyamatosan kiépült a pesti rakpart a középső szakaszon, Budán is megpróbálták a város erejéből megoldani a problémát, de kudarcot vallottak. A városi mérnöki hivatal Varásdy Lipót vezetésével 1860-ra elkészítette a Lánchídtól délre fekvő partrész szabályozási terveit. A műszaki megoldás egyszerű lett volna: rézsűs partfal kőburkolattal, lábazati kőhányással és kettős cölöpsorral. Tehát nem rakpartról, hanem partfalról lett volna szó, mely árvízvédelemre létesült volna, s kereskedelmi célra csak néhol lehetett volna alkalmas. 1867-ig a munka megkezdéséig sem jutottak el, végül a kiegyezés után az állam oldotta meg a problémát. Az 1870-es évek nagy építkezése Az éppen megalakult Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban 1868-ban kezdődtek az előmunkálatok. A szabályozás az első változat szerint Budán a Lánchídtól, Pesten a meglévő rakparttól délre terjedt volna csak ki, de 1869-ben már az egész fővárosi Duna-szakaszra készítettek tervet. Ennek lényege: a folyam 200 öl szélességűre szűkítése a 0 pont feletti 24 láb magas partvédő művekkel, a soroksári ág elzárása, a Margit-sziget mellett a budai ág 150, a pesti 100 öl szélességűre szabályozása - utóbbi annak a sokáig általános meggyőződésnek a jegyében, hogy elágazásnál feltétlenül kell egy fő medernek lennie, egyenlő szélességű ágakat csak mesterségesen (kotrással) lehet fenntartani. Ez a terv Budának is rakpartot szán, nemcsak partfalat. Ez az elképzelés hamarosan úgy módosult, hogy egy dél-budai kikötő került a budai rakpartok helyett a tervbe, ami persze a kereskedelmi hegemóniáját féltő Pest hatóságának nem tetszett. Pest tárgyalási pozícióit javította, hogy a rakpart egy jelentős szakaszát maga kívánta megépíteni, míg Buda minden anyagi teher vállalásától elzárkózott. Mégsem lehetett előnyben részesíteni a balpartot, különben a történelmi székváros végképp lemaradt volna a fejlődésben. Ezért a budai rakpart