Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Bécs kaszárnyái

Peter Csendes Bécs kaszárnyái A középkorban a város védelme és a biztonság fenntartása a polgárság feladata volt. A 16. századtól kezdve létezett Bécsnek egy önálló katonai alakulata, a „Stadtguardia". A legénység tagjai családjukkal együtt „bástyaházakban" laktak, azokban a szegényes negyedekben, amelyeket a bástyákon vagy a városfalnál építettek. Ezeknek a házaknak az építését a polgárok finanszírozták, ennek fejében mentességet biztosítottak számukra az udvari beszállásolási kötelezettség alól. Amikor 1741 -ben megszüntették a városi gárdát, több mint 300 ilyen létesítmény maradt utána. Bécs területén az első laktanya, a lipótvárosi lovassági kaszárnya 1721-1723-ban épült a várossal szemben, a nagy Duna-szigeten. A régi hídfő közelében állt, Bécs felől a Duna északi partjára vezető út és apart mentén, illetve észak felé vezető távolsági utak találkozásánál. Az alsó-ausztriai rendek katonai építési programja során jött létre. Tíz év múlva egy külső telephelyet is kapott a glacison, a Hofburg közelében. A 18. század közepe táján - amikor az osztrák örökösödési háború során felmerült a fő- és székváros katonai fenyegetettségének lehetősége -, Bécs városa is kezdett részt vállalni a laktanyaépítésből, így jött létre egy gyalogsági laktanya a városon belül, régi bérházak és bástyaházak helyén a Duna-csatorna közvetlen közelében, a Salzgrieskaserne (1745/48), egy további, a Getreidemarktkaserne, a város nyugati határában a Wien folyó közelében (1748/53); ez utóbbi 1776/78-ban kapott egy fiókkaszárnyát (Jesuiterhof). Itt elegendő szabad terület állt rendelkezésre egy nagy létesítmény számára, a glacis térségét pedig gyakorlótérként lehetett használni. Ezekkel a kaszárnyákkal a város egyúttal a magánházakba való bekvártélyozás kötelezettségét is kiváltotta. Ebben az időben az állam is emelt egy nagy területű gyalogsági (Aiser Kaserne), valamint lovassági laktanyát (Penzingben) a város előterében. A 18. század utolsó harmadában, II. József uralkodása alatt jelentősen megnövelték a hadsereg létszámát, aminek folytán Bécsben is újabb csapatok számára teremtettek elszállásolási lehetőséget. Ebbe a sorba tartozik az elővárosi Heumarktkaserne (1770/74) és a Sappeurkaserne (1790) a várostól délre, nyugatra a Josefstadt-i lovassági laktanya (1772/77), illetve a Gumpendorfi laktanya (1785/86), keleten pedig a tüzérségi kaszárnya a Rennwegen ( 1797/1804). Ehhez járult még a Trautson palotában állomásozó magyar testőrség és más katonai létesítmények, amelyek közül kieme-