Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Peter Csendes: Bécs kaszárnyái
lést kíván a későbbi Stiftskaserne, valamint a várostól távolabb eső egyéb építmények is (Kaiserebersdorf, Kasernen in Mauer)). Ezek a katonai építmények a funkciót szem előtt tartó modern építkezés korai példái voltak. Francia mintára egységes alaprajzot követtek. Hatalmas, többemeletes, zárt épülettestek nagy árkádos udvarokat vettek körül, amelyeket gyakorlótérként használtak. A különleges építészeti megoldásokat a legmesszebbmenőén mellőzték, amint a legénységi szállások lakókörülményeire is igen kevés figyelmet fordítottak. A kaszárnyaépítés c szakaszára jellemző, hogy korábbi nemesi paloták (a Gumpendorfí és Josefstadt-i laktanya esetében) vagy más épületkomplexumok nyújtotta nagyobb térségeket használtak fel. Az Aiser Kaserne például az alsó-ausztriai rendek egykori akadémiájának helyét foglalta el. Ezek a korai kaszárnyaépületek a 19. század folyamán gyakori tovább- és átépítéseket értek meg. így például a Fleumarktkaserne (ekkor Ferdinandskaserne) a század közepén nagyobb változásokon és kibővítéseken ment keresztül. Az 1848-as év szembetűnő következményekkel járt a kaszárnyák világára nézve. A bécsi forradalom 1848 októberi leverését követően a hadsereg stratégiát dolgozott ki a „belső ellenség" ellen. Noha a már elavult városi erődítések felhagyásába és lebontásába beleegyezett, bizonyos követeléseket támasztott. így például az újonnan létesített Ringstraße-t négy kaszárnyával akarták biztosítani. Ezek közül végülis csak kettőt építettek meg: a Ferenc József-kaszárnya 1854-57-ben a Wien folyó és a Duna-csatorna torkolatának közelében létesült, a városi védmüvek szoros közelségében az egyik városkapu két oldalán, és ellenpárjaként a Rudolf-laktanya a glacison (1865-1870). Mindkét laktanya szoros kapcsolatban állt pályaudvarokkal (a Ferenc-József Vasúttal, illetve az Összekötő-vasúttal). A bástyák lebontásával végül 1898-ban lebontották a Ferenc József-kaszárnyát. A katonai koncepcióhoz hozzátartozott egy új tüzérségi szertár (Arsenal) létrehozása, amelyet a város felett a Laaer Bergen építettek meg, a terepet uraló elhelyezéssel, stratégiailag kedvező helyen, az Ost- és a Südbahnhof közelségében. Mindhárom építmény nyerstéglából készült, a romantika stíluselemeit alkalmazó tornyokkal és rizalitokkal. A 72 objektumból álló, 33 ha területű Arsenal (amelyben többek között a Hadtörténeti Múzeum nyert elhelyezést) tervezésében olyan neves építészek vettek részt, mint például August Sicard von Sicardshurg, Eduard van der Null, Ludwig Förster, Theophil Hansen és Carl Rösner. A beépítettség erőteljes növekedése a 19. század második felében, valamint a telekárak ezzel összefüggő emelkedése természetesen a sűrűn lakott területeken való kaszárnyaépítések ellen hatott. Az 1848-as események hosszú távú következményeként azonban egészen az 1870-es évekig tovább folytatódott a kaszárnyák kiépítése, egyedül a Salzgrieskaserne felhagyására és lebontására került sor 1879/80-ban. Az 1867-es kiegyezés után az osztrák Landwehr-ről is gondoskodni kellett.