Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Városrendezés Budapesten a 19. században

kívánt helyekre terelésében nagy szerepe volt az ugyancsak törvénnyel engedélyezett, több évtizedre szóló házadó-mentességnek, mely közvetett, de hatékony eszköze volt a városrendezésnek. 1871-ben megkötötték az úgynevezett terjedékegyezményt, melynek értelmében Pest és Buda a Fővárosi Pénzalapnak engedte át saját kisajátítási alapjának egy részét és az épületek közterületbe nyúló kiszökellékeinek díját, cserébe viszont a Közmunkatanács fizette a kártalanítást a kisajátított terjedékek tulajdonosainak. Hátrányt jelentett, hogy más fővárosokkal ellentétben Budapest nem volt uralkodói székváros. Sokmindent, amit Bécsben az uralkodó és a dinasztia hozott létre, itt a kormánynak és magának a városnak kellett megteremtenie. A másik hátrány az volt, hogy a magyar főváros körül hiányzott az erődvonal, melynek felszámolása, és a glacis beépíthetése sok helyen hatalmas szabad területeket bocsájtott a városrendezés rendelkezésére. Budapesten minden szabályozáshoz drága kisajátításokra volt szükség, ezért vált jellemzővé - kevés kivétellel - az útvonalak viszonylagos szűkössége, a városi nagy terek és parkok hiánya, a szabályozás esetlegessége - nemcsak Párizzsal, hanem Béccsel összehasonlítva is. Nemzetközi tervpályázat. Az általános szabályozási terv A Közmunkatanács egyik első fő feladata az általános szabályozási terv elkészítése volt. Erre nemzetközi tervpályázatot tartottak 1871 -ben. A pályázók kezét megkötötték a már elhatározott szabályozások, így a körutak és a Sugárút. Feladatuk így a többi főútvonal, illetve a terek kijelölése volt, a középületek elhelyezése, a közművesítés megoldása, parkosítási javaslat, végül - illetve először - a városrészek funkcionális csoportosítása. A részletes kiírás nemcsak fölsorolja az elhelyezendő közintézményeket, hanem sok esetben javaslatot is tesz az elhelyezésükre. A pályázatra benyújtott tervanyag nincs meg, csak egyes lapok ismertek reprodukcióból. Az első díjat Lechner Lajos, Budapest későbbi főmérnök-középítési igazgatója kapta, aki az 1879-es árvíz által elpusztított Szegeden is meg fogja honosítani a sugaras-gyűrűs pesti városszerkezetet. Terve alig tér el a Közmunkatanács iránymutatásként szolgáló ideiglenes rendezési tervétől, és nagy figyelmet szentel a budai oldalnak. O dolgozza ki a budai körutak tervét, ami meg is fog valósulni: a külső a pesti Nagykörút folytatásaként, a belső ennek leágazásaként Pest központjával szemben fut ki a Dunához. Pesten négy körutat is tervez, de a sugárutak számát nem szaporítaná. Több kikötőt és hidat építene, a középületek zömét a Lipótvárosban helyezné el. A második díjat a kor egyik kiemelkedő építésze, Feszi Frigyes kapta. Tervének legeredetibb ötlete, mely még a II. világháború utáni elképzelésekben is vissza fog térni az, hogy Pest belterületét egy Dunától Dunáig érő parksávval kellene körülvenni, elválasztandó a családi házas és az ipari