Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Városrendezés Budapesten a 19. században

övezetektől. Ennek egyes elemei már megvoltak (Városliget, köztemető), később újak is létrejöttek (lóversenytér, Népliget), de a zöld gyűrű soha nem zárult be Pest körül. Feszi átlós irányú sugárutat tervezett a Belvároson át a Lánchídhoz, majd azon át Budára. O is több körutat tervez Pestre, és általában szélesebb útvonalakkal számol, mint a spórolós Lechner. O a Kiskörút mellé tenné a legtöbb középületet, Lechnerrel ellentétben meghagyná, és minisztériumokká alakítaná az Újépületet. A harmadik díjat az angol Klein és Fraser pályamunkája kapta. Az ő tervük eredeti, a 20. században majd többször visszaköszönő eleme a Belváros és a Lipótváros középvonalában vezetett, észak-déli irányú főútvonal. 1872-ben a Közmunkatanács elkészítette az egyesülés előtt álló városok általános szabályozási tervét. A pályázaton felmerült ötletekből csak keveset vettek figyelembe, a korábbi koncepciót lényegesen módosító elemet egyet sem. A terv készítői óvakodtak radikális beavatkozásokat végezni a belső városrészekben. Csak a legszükségesebb útvonalszélesítéseket és áttöréseket vették számításba, új tereket arrafelé egyáltalán nem terveztek. A még beépítetlen terület utcahálózatát a sugaras-gyűrűs szisztéma szerint alakították ki, meglehetősen mechanikusan, többnyire monoton, négyzethálós utcahálózattal, amibe csak a keresztirányú utcáknak a körutak vonalát követő törései jelentenek némi változatosságot. Budán is ezt a rendszert kívánták alkalmazni, erőszakot téve a domborzati adottságokon. A tervezett terek száma a külső területeken is csekély, új parkokkal nem számolnak, sőt van olyan, amelyiknek a beépítését tervezik (Vérmező). Habár jelentős módosításokat végeztek rajta a következő évtizedekben, a város utcahálózatának jelentékeny része ma is az e terven kijelölt nyomvonalat követi. A terv legnagyobb hiányosságait idővel pótolták, de a 19. század végére így is elavult. 1890-es évektől kezdve folyamatos az igény egy új általános szabályozási tervre, ilyen azonban - a Közmunkatanácsot ért erőteljes kritikák ellenére - mégsem készült az I. világháborúig (43. kép). A Sugárút A 19. századnak ez volt kétségkívül a leglátványosabb városrendezési alkotása Budapesten. Létesítését már 1870-ben elhatározták. A megvalósítást - a korszellemnek megfelelve - először magánvállalkozásra bízták. 1872-ben három bankház hozott létre konzorciumot, a Sugárúti Építő Vállalatot, mely vállalta a Sugárút valamennyi kisajátított telkének megvételét és öt éven belüli beépítését. A kisajátítások már 1871-ben megkezdődtek, a következő évben az út építése is, de a nyomvonalba eső házak bontása 1875-ig eltartott. Közbejött ugyanis az 1873-as tőzsdekrach, melyet a század legsúlyosabb gazdasági depressziója követett, ami lelassította az út ki-