Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Katalógus

A sertésközvágóhíd szúrócsarnokának és gépházának terve, 1896. BFLXV.17.d. 328. A sertésközvágóhíd. Fénykép. BFL XV.17.d. 328. A Községi Kenyérgyár. Fényképek. BTM Kiscelli Múzeum, Fényképtár. 64.271., 73.753. 11. Csatornázás és vízellátás Vízművek, vízvezeték Nagyvárosok vezetékes vízellátó rendszerének és hatékony csatornázásának megoldása a 19. század derekának legnagyobb műszaki teljesítményei közé tartozott. Budapest adottságai e tekintetben rendkívül kedvezőek voltak: a Duna bőséges, a part menti kavicsrétegen keresztül természetes úton megszűrt, jó minőségű vizet tudott szolgáltatni és képes volt a szennyvíztömeg befogadására, is. A viszonylag későn induló fejlesztés ezen a területen előnyt is jelentett: a végleges rendszer kiépítése csak a század végén került napirendre, amikor az időtálló megoldáshoz szükséges műszaki és közegészségügyi ismeretanyag már kellően megszilárdult. Budán a vár vezetékes vízellátása középkorig visszanyúló előzményekre tekintett vissza. Pest vízszükségletét 1869-ig csak az ásott kutak, néhány artézi kút és nem utolsó sorban a Dunáról hordott vizet kimérő „ vizesemberek" biztosították. Az első, ideiglenes pesti vízmű a későbbi Országház helyén állt, és 1869 novemberében kezdte meg a szolgáltatást. A víztároló medencét Kőbányán, a Duna szintje felett kb. 40 m-es magasságban alakították ki. Az ideiglenes vízmű, melyet az Országház építésének megkezdésekor a Margit-híd mellé helyeztek át, az 1890-es évek elején is csak a tömören beépült terület belső sávját tudta természetes szűrésű, jó minőségű vízzel ellátni. A külsőbb övezetek rossz minőségű, mesterséges homokszűrésű vizet, a város kültelkei pedig csak szüretien Duna-vizet kaptak. Ennek nem kis szerepe volt a kolera- és hastífusz járványok ismétlődő jelentkezésében. Nyaranként mennyiségi vízhiány is rendre fellépett. Az 1892/93. évi kolerajárvány adott végső lökést ahhoz, hogy hosszú vita és tervezgetés után kiépüljön a végleges vízmű Káposztásm egy er en, a város északi határában. A napi 180.000 m kapacitású vízmű több szakaszban épült, és teljesen 1904-re készült el. A vizet két 1,2 m átmérőjű főnyomócsövön vezették be a Nagykorúiig. A Pest belső zónáját ellátó új kiegyenlítő