Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Városrendezés Budapesten a 19. században

mányi székhellyé kívánta fejleszteni Pestet. 1801-ben tett először javaslatot a város szépítésére, majd 1805-ben Hild Jánossal elkészíttette a balparti város első átfogó szabályozási tervét. 1808-ban létrehozta a Szépítési Bizottmányt, az első városi építési hatóságot. Elképzelései meghatározóak voltak a város fejlődésére a 19. század első felében. Hild terve a Belvárosban csak kisebb korrekciókat indítványozott. Egyetlen új, nagyobb tér létrehozását proponálta, a legnagyobb épület, az Invalidusház főhomlokzata előtt (ez sosem valósult meg). A külvárosokban nagyobb parcellázásokat tervezett, több főútvonal szélessége és tér (pl. a Kálvin tér) alakja eszerint alakult ki. A Lipótvárosban a már kialakult beépítést folytatta volna az Újépülettől északra is. A városrész két belső tere (a mai József nádor, illetve Vörösmarty tér) neki köszönheti a létét. O vetette fel először a Duna-part reprezentatív kialakítását, a forgalmi szempontokra viszont kevés figyelmet fordított (több főútvonalat nemhogy nem szélesíteni, hanem szűkíteni akart). E terv nem átütően eredeti, nem is nagyvonalú, de éppen a realitáshoz való ragaszkodás tette alkalmassá arra, hogy a következő félszázad városrendezésének alapja legyen. A Hild-terv alapján készült, 1808-ban elfogadott Szépítési Terv a szabályozásokon kívül kitért a csatornázásra, a kövezésre és a külvárosokat ellepő futóhomok megkötésére is. Számos funkció kitelepítését javasolta a belső területről (bizonyos hivatalokat, botanikus kertet, vágóhidat, temetőket), mások létrehozását kezdeményezte (pl. dologház). Tartalmazta a végrehajtáshoz szükséges pénzalap előteremtésének módját, és a megvalósítás intézményes zálogát: a városi hatóságtól független építési hatóságot. Ennek köszönhető, hogy a terv nem maradt papíron, legtöbb eleme - ha lassan, vontatottan is - megvalósult. A tervnek jónéhány hiányossága volt, melyek egy része máig hátrányosan hat. Az úthálózatot szűkmarkúan alakította ki, holott ekkor még csekély áldozattal lehetett volna széles útvonalakat létrehozni, míg később a szélesítés csak kivételesen és roppant drágán volt megoldható. Ugyanez a helyzet a terekkel. Pest egyik sajátossága, a tágas városi terek kis száma is a Szépítési Tervnek köszönhető. Még rosszabbul járt a város a zöldterületekkel. Pest első parkjai az 1790-es években jöttek létre. A terv ezeket nem szaporította, József nádor egyenesen ellenezte a városi terek fásítását. A középületek kis számát az utókor korrigálni fogja, de megfelelő előteret csak ritkán sikerül majd kialakítani számukra. A következő évtizedekben Pest hatalmas fejlődésnek indult, gazdasági ereje és lakosságszáma megnőtt, nagy építési konjunktúra bontakozott ki. E tényezők mellett a városrendezési intézkedéseknek is köszönhető, hogy a század közepére városias (habár még nem nagyvárosias), rendezett összképet mutató, a kor civilizatórikus vívmányainak jó részével rendelkező, továbbfejlődésre alkalmas településsé alakult át az addig provinciális kisváros.