Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Városrendezés Budapesten a 19. században

Pesttel ellentétben Buda alig változott a 19. század első felében. Habár saját építési hatósága, a Baucomission 1810 óta működött, és szépítési tervet is készített, átfogó városfejlesztési elgondolása nem volt. Pedig egyik városrésze, a Tabán akkori leégése alkalmat adott volna az utcahálózat legalább ottani korszerűsítésére, de arra sem került sor. Nemcsak az anyagi fedezet hiányzott a városrendezésre a jobbparton, hanem a szándék is. Pestet is érte katasztrófa, az 1838-as árvíz. Ennek következménye lehetett volna a szabályozási terv módosítása, a kifáradóban lévő lendület újraéledése, de csak az épületek szilárdságának fokozására, az építési szabályzat elkészítésére jutott erő. Az árvízvédelem terén is csak évtizedekkel később történt lényeges előrelépés. Az árvíz talán abban okozta a legtöbb változást, hogy megtizedelte az épületállományt, s a helyreállítási kényszer miatt több új ház épült, mint amennyi egyébként készült volna. Mivel az egész korszak építészetét a klasszicizmus hegemóniája jellemezte, a 19. század közepére páratlanul egységes klasszicista városkép alakult ki, mely máig nosztalgia tárgya. 1848/49-től 1867-ig a politikai viszonyok nem tettek lehetővé komolyabb városrendezési munkákat. A városfejlődés azonban nem torpant meg, folytatódott a modern gyáripar kialakulása, nőtt a kereskedelmi forgalom. Az infrastruktúra is fejlődött (várhegy alatti alagút, vasút, rakpartépítés kezdete, gázvilágítás, lóvasút), de az átfogó szabályozás hiánya miatt mégis nőtt az elmaradás az igényektől. Amikor a kiegyezéssel Pest és Buda visszanyerte főváros szerepét, még nyilvánvalóbbá vált a városrendezésben mutatkozó deficit. Ennek fölszámolása volt a következő korszak fő feladata. A kiegyezéstől a városegyesítésig A Habsburg-birodalom 1867-es dualista átalakítása ismét fővárossá tette a testvérvárosokat. Itt működött a kormány és az országgyűlés, itt alakultak meg a minisztériumok - hirtelen nagy adminisztrációs koncentráció jött létre. (Ennek kiszolgálására a meglévő épületállomány alig volt alkalmas. A következő félszázadban nagy erőfeszítéseket tettek a hiányzó középületek pótlására - ennek leglátványosabb eredménye az Országház hatalmas neogótikus palotája a Duna-parton - de csak részleges sikerrel.) A politikai konszolidáció következményeként erős gazdasági növekedés kezdődött, ami az 1873-as krachig tartott. Pest ekkorra már vezető szerepre tett szert az iparban és a kereskedelemben, a fellendülés még inkább fokozta túlsúlyát. Hiányzott azonban a gazdasági főváros szerep ellátásához szükséges infrastruktúra: a koncentrikusan ide vezető vasútvonalak hálózata a megfelelő teher- és személypályaudvarokkal, vasúti híddal; a