Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Sipos András: Szociális középítkezések Budapesten a Bárczy-korszakban
módon modern nagyvárosban még soha és sehol nem volt példa."1 A lakásnyomor a politikai elégedetlenség gyúanyagává is vált. 1906-tól a Szociáldemokrata Párt több tízezres tüntetéseket tudott szervezni a „lakbéruzsora" ellen. A lakók kollektív ellenállási formájaként házbojkott-mozgalom bontakozott ki, ami 1909-től csapott át tumultuózus jelenetekkel, a kollektív erőszak megnyilvánulásaival is kísért lakbérsztrájkokba. A szociáldemokraták, akik a szük választójog folytán a városi képviseletbe egyáltalán nem juthattak be, felkarolták a „lakók forradalmát", és beépítették a tömeges közületi lakásépítés követelését. Több ezres nagyságrendű, kommunális beruházásban történő bérlakás-építés nem csak hazánkban volt teljesen újszerű, de Európában is párját ritkította. Méreteiben ezzel össszevethető példát jószerivel csak Angliában lehetett találni, a kontinens nagyvárosaiban a közhasznú magán- és társulati építkezések támogatása volt az aktív lakáspolitika fő formája. Bárczyék ezt a radikális megoldást csakis a „lakók forradalmának" „külső" nyomását messzemenően kihasználva tudták elfogadtatni a döntéshozó testületekkel. Miközben konzervatív ellenzők a szocializmus irányába tett veszedelmes lépésről beszéltek, Bárczyék arra mutattak rá, hogy Budapesten hiányzik a társadalomnak az a teherbíró képessége, ami nyugatabbra fekvő nagyvárosokban megvan, ezért itt a közhatalom szerepe másként vetődik fel. Ferenczi Imre szerint: „Állandóan az a panasz nálunk, hogy idegen szociális intézményeket akarunk importálni. Nos, ha valamely szociálpolitikai rendszabályról cl lehet mondani, hogy annak nemzeti jellege van, abban az értelemben, hogy a mi sajátos helyi viszonyainkból nőtt ki, akkor a székesfőváros lakásépítő akciója az."2 A lakásügy számára kiharcolt „különleges elbánást" kiterjesztését az iskolaépítésekre Bárczy annak révén érte el, hogy a kényszerűen bérházakban elhelyezett iskolai osztályok több száz közepes méretű lakást foglaltak le, amelyekre a lakáspiac egyensúlyának megteremtéséhez égetően szükség volt. A főváros erősen korlátozott autonómiája miatt az építőprogram megkezdésének és hatékony kivitelezésének elengedhetetlen feltétele volt a kormánnyal való együttműködés. Lényeges körülmény, hogy éppen a program elfogadtatásának és beindításának kritikus szakaszában Wekerle Sándor személyében olyan politikus állt a kormány élén, aki maga is híve és élharcosa volt a tömeges közületi lakásépítésnek. Bárczyval kialakított szoros együttműködésük eredménye, hogy a törvényhozás 1908 novemberében adómentességet biztosított a főváros által építendő lakóházakra, 1 FERENCZI IMRE: Községi lakáspolitika és lakásügyi intézmények. Budapest, 1910.43. (kiemelés az eredetiben). 2 Uo. 49.
