Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Sipos András: Szociális középítkezések Budapesten a Bárczy-korszakban

Sipos András Szociális középítkezések Budapesten a Bárczy-korszakban Az első világháborút megelőző fél évtized új korszakot nyitott Budapest építéstörténetében: a tömeges közületi lakásépítés korszakát. A szociális reformpolitika iránt elkötelezett állami és városi vezetők az akkori Európában teljesen szokatlan méretű hatósági lakásépítés programját fogadtatták el. Az 1909:XXIX. tc. 10 ezer állami beruházásban épülő munkáslakás építését mondotta ki. Az egyik állami munkástelepet a kőbányai Ohegyre tervezték, ez azonban az itteni magas telekárak miatt meghiúsult. A főváros területén kívül, a kispesti határban viszont 1909-ben megkezdődött az építkezés, és a kezdeményező miniszterelnökről és pénzügyminiszterről elnevezett Wekerle-telepen 1914-ig 3657 lakás készült el. Wekerle eredeti elképzelése szerint a Kispesti Állami Munkástelep az úttörést jelentette volna, amit a kertváros-eszményt követő kislakásos lakótelepek sora követne a város környékén, benyúlva annak külterületérc is. A város területén a fővárosi törvényhatóság ugyancsak 1909-ben kezdte meg a tömeges lakásépítést. Az év tavaszán a közgyűlés által elfogadott terv 5 év alatt kb. 5000 lakás létesítését célozta meg, amit, legalábbis mennyiségi tekintetben, jórészt sikerült teljesíteni. 1909-1913 között 25 bérházban és 17 kislakásos telepen összesen 4816 új bérlemény létesült. A lakásprogrammal egyidejűleg nagyszabású iskolaépítési programot is útjára indított a főváros, melynek végrehajtása azzal párhuzamosan haladt. Ennek során 36 önálló iskolaépület, 15 barakkiskola és 4 toldaléképület készült el, összesen 967 új tanteremmel, amihez 24 óvoda is kapcsolódott. A főváros építőakciója nem csupán volumenében jelentett rendkívüli teljesítményt. Az kor java építészgárdájának mozgósításával változatos és színvonalas épületállomány jött létre. A nagy részében 3 év alatt végrehajtott program során kb. 50 magánépítész jutott feladathoz (a bérházakat főként ők tervezték, míg a kislakásos telepeket a főváros építész tisztviselői). A menynyiségi teljesítés nem szorította háttérbe a város vezetőinek azt az elképzelését, hogy az épületek megjelenésükkel is legyenek „reklámpalotái" az adott intézménytípusnak. Nagyobb részük a késő-eklektikát a szecesszió formaelemeivel kombináló stílusirányzatot képviseli. A szecessziós ornamentika, illetve főként az iskoláknál a „magyaros" díszítőelemek hangsúlyos jelenléte teszi ma is a városkép jól felismerhető rétegévé a „Bárczy-korszak" örökse-