Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Frisnyák Zsuzsa: A távközlés Budapest életében
Gyakorlatilag az előfizetői névsorok jelentik azt az egyetlen forrást, amelynek elemzésével információt nyerhetünk a telefonhasználat kezdeti éveiről. Két névsort (1882. február 1-i és 1883. december 1-i állapot) vizsgáltam meg.14 Az 1882-es telefon-előfizetői névsor 239, az 1883-as pedig mintegy 407 nevet tartalmaz. 22 hónap alatt az előfizetők száma 58%-al emelkedik. Már e rövid periódusban is kimutatható a telefon-előfizetők társadalmi-foglalkozási szerkezetének szélesedése. 1882-ben az összes előfizetők körében a legnagyobb csoportot (33 előfizető - 15%) a terménykereskedelem résztvevői (malmok, gabonakereskedők, bizományosok) alkotják. 1883-ban a terménykereskedelemmel összefüggésbe hozható előfizetők száma ugyan 50-re nő, az összes előfizetők közötti arányuk viszont némiképp csökken - mindez már előrevetíti és jelzi azt a lassú folyamatot, ahogy az előfizetők társadalmi bázisa szélesedik. 1883-ban az előfizetők mintegy 12% a fővárosi gabonakereskedelem (malmok, kereskedők stb.) résztvevője. 1882-ben jelentős súllyal (10 és 8%) vannak jelen az előfizetők között a pénzforgalomban (biztosítók, bankok, bankárok) ill. a közlekedésben (vállalatok, szállítmányozók) érintettek. 1883-ban a közlekedéssel kapcsolatba hozható előfizetők aránya 8%-ról 11%-ra emelkedik. Hasonló folyamat játszódik le a gépgyártás területén: az ezzel az üzletággal összefüggésbe hozható előfizetők csoportja 4%-ról 7%-ra emelkedik. 1883-ban már orvos előfizető is létezik, sőt Budapest egyes közintézményei (tűzoltóság, kórházak, polgármesteri hivatal) is rendelkeznek telefonnal, ellentétben a korábbi évvel. Közvélemény-befolyásoló erejük miatt a telefon-előfizetőkön belül fontos csoportot alkotnak a sajtó (napilapok, kiadók, szerkesztők, laptulajdonosok) képviselői: az összes előfizetők között arányuk 1882-ben 8, 1883-ban pedig már csak 6%. 1883-ban a napilapok közül a Budapesti Hírlap, a Nemzet, a Pester Lloyd, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap, az Egyetértés és a Budapest szerkesztőségei vannak bekötve a telefonhálózatba. Mindez azt jelenti, hogy mindhárom nagy magyarországi politikai áramlat sajtója (tízezres olvasótáborral, szinte önálló politikai tényezőként politizáló napilapok) működésének immáron velejárója a telefonhasználat. Telefonnal dolgozik a kormánypárttal rokonszenvező Pesti Hírlap, a mérsékelt ellenzékhez közeledő Budapesti Hírlap, és a függetlenségieket pártoló Budapest. A telefon munkaeszköz: a Magyar Távirati Irodának, a bécsi Neue Freie Presse levelezőjének (Singer Zsigmond) is van telefonja. Néhány, nemcsak vagyonát, de politikai befolyását is növelni kívánó újságtulajdonos, újságszerkesztő is telefontulajdonos. Például Csukássy József, a Budapesti Hírlap szerkesztője, Bródy Zsigmond, a város leggazdagabb virilistáinak egyike, a kor sajtómágnása, a Neues Pester Journal tulajdonosa, Falk M Az előfizetői listákat a Postamúzeum őrzi.
