Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Frisnyák Zsuzsa: A távközlés Budapest életében
Frisnyák Zsuzsa A távközlés Budapest életében A halló- és látótávolságon kívüli, közvetett interperszonális kapcsolattartás eszközeinak (levél, távirat, telefon) jelentősége egyre növekszik a 19. században. Ezek közül egyedül a levélírásnak, levélküldésnek voltak évszázados hagyományai, megszilárdult szokásrendszere. A táviratozás és a telefonálás lehetőségét viszont a 19. század technikai fejlődése teremti meg, ez a két távközlési eszköz már nincs ráutalva a közlekedésre: az információcserét immáron elektromos rendszerek biztosítják. Ezeknek az új kommunikációs eszközöknek a szerepéről, a legkülönbözőbb viszonylatokat formáló erejéről - közvetlen források hiányában -keveset tudunk. Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy az új kommunikációs eszközök használatának jellemzőit Budapest példáján keresztül bemutassa. Sajnálatos módon, a 19. század statisztikai adatgyűjtései ezt a célkitűzést kevésbé támogatják, Budapest postaforgalmára vonatkozó statisztikai adatsorok hiányosak, ráadásul az adatfelvétel szempontjai a korszakban többször is megváltoztak.1 A táviratozás A Habsburg Birodalom egész területére kiterjedő távírda hálózat kiépítését 1849-ben rendelte el az uralkodó. Nagy lendületet a hálózat magyarországi kiépítése csak 1853-ban vett, ebben az évben több mint 900 km hosszban fektetnek le vezetékeket. Ettől kezdve egyenletes ütemben gyarapodik a magyarországi hálózat, 1867 elejére eléri a 8155 km-t. Pesten az első távírda állomás 1850-ben, Budán pedig 1853-ban nyílt meg. Ez utóbbi magántáviratokat csak 1857-től közvetített. A magyarországi városok távírdáinak forgalmáról az első ismert adatsorok 1867-ből (májustól-decemberig) származnak.2 Természetesen Ma-I Az első, kizárólag Budapest postai, távközlési forgalmára vonatkozó adatsorok viszonylag későn, 1894-ben kerülnek nyilvánosságra. Vő. Budapest székesfőváros statisztikai évkönyve. Szerk.: THIRRING GUSZTÁV, Bp., 1894. Az évkönyvben 1875-ig visszamenően közlik a táviratforgalomra vonatkozó adatokat.
