Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Vadas Ferenc: Gázgyárak és villanytelepek Budapesten

A társulat e telep esetében is gondoskodott a bővítés lehetőségéről, amire ekkor már valamennyi üzeme közül csak ebben volt lehetőség. Már 1893-ban kezdeményezték a terjeszkedést keleti irányban, aminek eredményeként 1896-ban több, mint a duplájára növelték a területet. Az eredeti telek beépítési tervéből addig még meg nem valósult harmadik gáztárolót már itt, az ún. II. számú gyár területén építették meg 1896-ban. Ez nemcsak nagyobb mérete miatt különbözött az addigiaktól, hanem abban is, hogy ez volt a legelső (a társulat valamennyi gyárát figyelembe véve), amelyet nem tégla körítőfallal és historizáló díszítményekkel készítettek, hanem anélkül, vasból készült, rácsszerkezetű vezérállvánnyal. E modern, 20. századi jellegű építmény tervezője, Pucher István volt az, aki az új telken teljes egészében megépítette az önálló, teljes gyártási vertikumot tartalmazó II. ferencvárosi gyárat a következő években. Ennek üzemi épületei a gyárépítészetben szokásos modorban, de egyéni jegyeket mutató architektúrával készültek. Az együttes az ugyancsak Pucher által tervezett vízgázgyári épületekkel egészült ki 1906-ban. Időközben, még jóval a lejárta előtt, 1891-ben újratárgyalták a társulattal kötött szerződést, és az ún. pótszerződésben még egyszer, 1910-ig meghosszabbították az ekkor már Altalános Osztrák-Magyar Légszesztársulat nevet viselő vállalattal. Legfontosabb eleme az volt, hogy a társulat lemondott benne a nemcsak gázzal történő fővárosi világításra is kiterjedő előjogáról, ami a jogi feltétele volt a budapesti villanyvilágítás bevezetésének. Az áramszolgáltatás megindulása. Két vállalat, két áramfejlesztő telep Villamos világítással először a Ganz és Társa Rt. kísérletezett Budapesten, ívlámpákkal világítva saját vasöntödéjében 1878-ban, majd egyes más épületekben a következő években. A Nemzeti Színház 1882-es és a Keleti pályaudvar 1884-es villamos világítása Monarchia-szerte feltűnést keltett. Utcai világításra azonban csak a pótszerződésnek a légszesztársulattal való megkötése után lehetett gondolni. A főváros által 1892-ben tartott versenytárgyalás eredményeképpen két céggel kötöttek 45 évre szóló (de a megváltás lehetőségét tartalmazó) szerződést Budapest ellátására elektromos árammal. Mindkét cég leányvállalat volt: a Magyar Villamossági Rt. a Ganz-gyáré, a Budapesti Általános Villamossági Rt. jellemző módon az Általános Osztrák Légszesztársulaté. Húsz éven át ezek termeltek áramot a város számára: az előbbi egyenáramot, az utóbbi két-, illetve háromfázisú áramot, amelyet - az előírásnak megfelelve - egyenárammá alakítottak a főteleppel egyidejűleg épült öt alállomáson.