Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Eva Offenthaler: Bécs pályaudvarai
megszerezte a Bécs-győri Vasút Bécs-Bruck an der Leitha közötti szakaszát (Állami pályaudvar, a későbbi Keleti pályaudvar - Ostbahnhof). 1866-ban megkapták az engedélyt egy kiegészítő hálózat megépítésére, amely 1870 végén készült el. A fővonal ekkor a szász határon lévő Bodenbachtól Prága-Brünn-Bécs-Budapest-Szeged-Temesváron keresztül a román határig ért. Az, hogy a vasút eredetileg csak Magyarországra vezetett, és a közvetlen kapcsolat a későbbi morvaországi és csehországi fővonalaival csak 1867-1870-ben jött létre, megmagyarázza, miért helyezkedett el központi pályaudvara a város déli részén, és miért kellett onnan először széles ívben északi irányba fordulni, amihez többek között 20 vashidat építettek. A Morvaország, Csehország és Magyarország felé irányuló, erősen növekvő forgalom miatt a korábbi „Győri pályaudvar" helyett 1867-1870 között új pályaudvart építettek. Az Arsenal közelsége miatt az építésznek, K. Sclntmannvídk figyelembe kellett vennie a katonai hatóságok előírásait: a pályaudvar épületét - a belőhető szabad terület megőrzése érdekében -valamivel mélyebbre kellett helyezni, a vonatfogadó csarnokot pedig, az esetleges robbanásveszélyre való tekintettel, alacsonyra kellett építeni. A felvételi épület két szimmetrikusan fekvő hosszanti traktusból és egy köztük elhelyezkedő 166 m hosszú és 40 m széles hatvágányos csarnokból állt. A bécsi pályaudvarok közül egyedüliként, kifelé a vonatfogadó csarnok üvegezett végfalaira esett a hangsúly. A főbejáratok felett Bécs, Budapest, Brünn és Prága városok Franz Melnitzky által készített allegorikus ábrázolásai helyezkedtek el. Két további köszoborcsoport is származott tőle (Művészet és tudomány, Kereskedelem és ipar). 1910 körül a pályaudvar méretei a következők voltak: legnagyobb hosszúság 1 800 méter, 70,6 hektár területet foglalt el, 63 km vágánnyal és 327 váltóval rendelkezett. A teherpályaudvar öt vágánycsoporttal rendelkezett, tíz teherraktárral, amelyek mindegyike 132,7 m hosszú és összterületük kb. 18 000 m2, valamint nyolc rakodórámpával, továbbá tárolókkal 14.379 m2 kiterjedésű területen. A második világháborúban lerombolt Ostbahnhofot újjáépítése során a szomszédos Südbahnhoffal (Déli pályaudvar) egyesítették. Bécsi Összekötő Vasút, Dunaulände- und Donauuferbahn Míg a forgalomnak 1859-ben átadott Bécsi Összekötő Vasút csak néhány bécsi vasútvonalat kötött össze egymással, addig a Donaulände- und Donauuferbahn, a Stadtbahn elővárosi vonalaival együtt, mindegyikkel kapcsolatot teremtett. Számos állomásával, átrakóhelyével és iparvágányával a Duna-menti kereskedelmi forgalmat szolgálta. Ennél csak a bécs-brigittenaui rendező pályaudvar volt figyelemre méltóbb, amely 1910 táján
