Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Eva Offenthaler: A tömegközlekedés Bécsben

1883-ban megnyitották a kontinens első, tartós üzemre berendezett villamosát. Mödlingből Klausenbc vezetett, majd hamarosan egészen Hinterbrühlig meghosszabbították. Bécsben hosszú ideig tartott, amíg a villamos „a bizottsági vizsgálatok homályából kijutott a napfényre", amint azt egy korabeli hírlapi tudósítás megfogalmazta. Hiszen Bécsben mégiscsak adottak voltak egy villamos üzemre berendezett vasúti hálózat előfeltételei, mióta 1889-től működött az Altalános Villamossági Társulat leopoldstadt-i erőmüve, amely azután 1902-ig szolgálta a villamosközlekedést. Ezt követően váltotta fel a simmeringi városi villamos erőmű. Az első, WT által villamosított vonal a lóvontatású vonalak sorából kialakított „északi transzverzális vonal" 9,7 km hosszú volt, és a vorgartenstraße-i kocsiszínből a wallgasse-i Raimundtheaterhez vezetett (a nyomvonal szinte pontosan megfelel a későbbi 5. vonalnak). A villamosítási munkálatokat a berlini „Union-Elektrizitäts-Gesellschaft" végezte 1896 őszén. 1897. január 28-án, egy nappal az ünnepélyes megnyitó után, terv szerint megindult a rendes üzem. Az első szerelvénynek 47 percre volt szüksége a Prátertől a Raimundtheaterig tartó szakasz megtételéhez, azaz 14 perccel kevesebbre, mint a ló vontatta kocsiknak. Maximális sebességként 15 km/h-t állapítottak meg a transzverzális vonalon. A bécsiek hatalmas érdeklődéssel fogadták az „Elektrische-t". A kocsikat helyenként megrohamozták, a rendőrségnek kellett közbelépnie, és az utazás némelyeknek annyira tetszett, hogy a végállomáson ki sem akartak szállni, hanem rögtön megváltották a jegyet a visszaútra. Amikor estefelé a vezeték mentén és a kerekeken csillogó szikrák váltak láthatóvá, a közönség soraiból állítólag az „elragadtatás kiáltásai" voltak hallhatóak e tűzijáték miatt. A „Morgen-Extrablatt" tudósítása: Volt alkalmunk motoroskocsit látni éjszakának idején. A megvilágított jármű valóban szép volt, és amint a síneken tovaszállt, az utca felett kifeszített drótokon kékes szikrák kezdtek ugrálni.1 Az új vívmány akusztikailag is felhívta magára a figyelmet: A kalauz által adott jelet „utcáink zajszimfóniájának új hangszereként" fogták fel. 1898-ban, a császár uralkodásának jubileumára rendezett kiállítás alkalmából az Ausstellungsstraße-Rotunda és Radetzkybrücke—Hauptallee közötti szakaszokat is villamosították (ezt már nem a Union-Elektrizitäts-Gesellschaft, hanem a Siemens & Halske végezte). A villamosítás útjában álló szokatlan akadályt jelentett az esztétikai megfontolás. Ez abból fakadt, hogy Ferenc József császár Ring és a Mariahilfer Straße „elcsúfításától" tartott, ezért ezeken a díszutakon nem járult hozzá felsővezeték kiépítéséhez. Eleinte akkumulátoros kocsik alkal-7 „Morgen-Extrablatt" 1897. január 28. Idézi: HARALD MARINCIG, 100 Jahre „Elektrische" in Wien., 16.