Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)
Peter Csendes: Város és technika. A tudomány eredményei és a városfejlődés
szakjain, mind a Műszaki Főiskolán differenciálódási folyamat következett be, amely a társadalmi igényeknek is megfelelt. A Habsburg Monarchiát megkésve érte el a nagy európai iparosítási hullám, de annál világosabban mutatkozott meg, milyen jelentőséggel bírnak az elméleti-tudományos ismeretek a modern termelési folyamatokban. A Bécsi Műszaki Főiskola (ma Műszaki Egyetem) az 1815-ben alapított Politechnikai Intézetből alakult ki, amelynek a természettudományos képzés mellett különösen az ipari képzést kellett szem előtt tartania. A tantestületnek néhány kiemelkedő természettudós is tagja volt, mint például Anton Schrötter von Kristelli vegyész és mineralógus. Brünnben (Brno), Grazban, Lembergben (L'viv) és Prágában is létrejöttek ilyen képzőintézetek. A bécsi intézetnek egyfajta mintaadó szerepet kellett betöltenie, és ezt különösen Magyarország felé be is tudta tölteni. 1846-ban megalapították Pesten a József Ipartanodát, a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem előfutárát. Az évszázad második felében nagyon hamar megmutatkozott, hogy a képzéssel szembeni követelmények megnövekedtek, és így szükségessé vált annak újraszervezése. A siker fontos előfeltétele volt a reáliskolák létrehozása 1851-ben, amelyek megfelelő előkészítő fokot biztosítottak, mindamellett a bejutás nehezebbé vált. A szakmai érdekképviseleti testület is részt vett a kérdéssel kapcsolatos vitákban. így jött létre 1865-ben egy új szervezeti szabályzat, amely a propedeutikum mellett négy szakágazatra történő felosztást írt elő (magasépítési, út- és vízépítési, gépészeti és vegyészmérnöki szakiskolák), és a Politechnikumot magasabb szintű műszaki, tudományos tanintézetté változtatta. Az építészképzést átengedték a Képzőművészeti Akadémiának. A tanulmányi folyamatot is ennek megfelelően szabályozták. 1872-ben a Politechnikum megkapta a Császári és Királyi Műszaki Főiskola elnevezést, azaz külsődlegesen egyenjogúsították az egyetemekkel. Az államvizsga bevezetésével - nem utolsó sorban szakmai érdekképviseleti nyomás eredményeképpen - a tanulmányok lezárása a jogászképzéshez hasonlatossá vált. Egy további fontos lépés nyilvánvalóan az olyan munkaerők kiképzésére irányuló törekvés volt, akik képesek voltak felelősségteljes munkakörök átvételére. Ezt a feladatot az állami ipariskolák vették át. A társadalomban és a mindennapi életben való növekvő jelentőségüknek, valamint az egyesületi élet általános fejlődésének megfelelően, számos szakmai és érdekképviseleti szövetség jött létre. 1848-ban megalapították az Osztrák Mérnökegyletet, amely 1864-ben Osztrák Mérnök- és Építészegyletté bővült. 1872-ben megnyitották saját egyesületi házukat; ekkoriban már 1700 taggal rendelkeztek. A szakmai rétegérdekek jegyében került sor kultúrmérnökök (1868), a Bécsi Városi Építészeti Flivatal mérnökeinek (1906) vagy az alsó-ausztriai tartományi szolgálat mérnökeinek egyletalapítására. Az Osztrák Politechnikai Egyesület olyan műszaki szakembereket vett fel soraiba, akiknek nem volt akadémiai képesítésük. A
