Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században - Várostörténeti tanulmányok 8. (Budapest-Bécs, 2005)

Peter Csendes: Város és technika. A tudomány eredményei és a városfejlődés

technikusok elkötelezettsége szűkebb szakterületük továbbfejlesztésére ugyancsak számos egyesületalapításban nyilvánult meg. Tisztán tudományos céloknak szentelte magát az Elektrotechnikai Egyesület (1883), a Gépészeti Egyesület (1888, később Általános Műszaki Egyesület) az Osztrák Kémikusok Egyesülete (1897), a Műszaki Anyagvizsgálatok Osztrák Egyesülete (1907). A mérnöki tudományok jelentős előrelépését, mint ilyet azonban a nyilvánosság alig érzékelte, mivel általában inkább a kivitelezési és nem a tudományos mozzanatokra figyeltek fel. Valójában, a neves építészek működése sem volt elválasztható ettől a gyakorlati oldaltól - tevékenységük éppúgy felölelte a Képzőművészeti Akadémián való oktatást, mint a gyakorlati tervezési munkát és az építési területen való ténykedést, ami csak megerősítette az általános szemléletet. így a Tudományos Akadémia köreibe való befogadtatásuk is csak akadozva következett be. Az első bécsi városi építészeti igazgatók (Stadtbaudirektor) pályafutása (1835-től) nagyon világosan mutatja ezt az általános fejlődést. Kajetan Schiefer (1791-1864) kezdetben műszaki rajzoló volt az alsó-ausztriai Polgári Építési Igazgatóságnál, 1827-ben a császár díjmentesen építésszé nevezte ki, és Bécs városának szolgálatába lépett. Utódja, Rudolf Niermee (1810-1879) a gyakorlatban tanulta ki az építőmesterséget, és magántanulmányok során szerezte meg az ismereteket ahhoz, hogy a politechnikumban általános vizsgát tehessen. Bécs városához egy kútpalléri álláson keresztül került. Hieronymus Arnberger (1823-1892) és Franz Berger (1841—1919) már elvégezték a politechnikumot. Berger, aki a Mérnök- és Építészegylet elnöki tisztét is betöltötte, végül a Műszaki Főiskola díszdoktora is lett. A hivatal további betöltői már valamennyien főiskolát végeztek, amint az 1870-es évektől kezdve általában is jelentősen megnőtt a főiskolai végzettséggel rendelkező hivatalnokok száma a Bécsi Építészeti Hivatalnál. Bécs városa maga is fontos építtető volt, amelynek ily módon a Városi Építészeti Hivatalban kitűnő munkatársi gárda állt rendelkezésre, közülük néhányat a főiskola professzorává is kineveztek. Természetesen számos újítás kisebb mértékben jelentkezett a reprezentatív és a lakásépítés, mint a infrastruktúra- és ipari építkezések esetében, melyek azonban hasonló mértékben jelentek meg a városképben. Habár ezek az ipari emlékek a mai városképből gyakran már eltűntek, vagy a múlt tanúiként műemlékvédelem alatt álló, új hasznosítású objektumként állnak, mégis e létesítmények hatékonysági kritériumoknak megfelelő kialakítása volt az, ami az építészetben egy modern, funkció-orientált szemléletmódhoz vezetett. Az építőipar fejlődését az új építőanyagok - mint például a vas - felhasználása lényegesen előbbre mozdította. Az osztrák vasfeldolgozás évszázados hagyományai ellenére az építőipar számára szükséges termékek eleinte külföldről érkeztek: öntöttvas Angliából, kovácsoltvas Svédország-