Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz
a rendelet sorsa. Ha a kormány halogatni akarja a döntést - írták -, a főpolgármester feliratára adandó válasszal vár, ha viszont gyorsan dűlőre akarja juttatni a kérdést, azonnal válaszol. Azt azonban, hogy a miniszter ragaszkodni fog rendeletének végrehajtásához, a lapok munkatársai teljesen biztosnak mondották, s így „megjósolhatták": a polgármester másodízben is tiltakozni fog a miniszteri rendelet végrehajtása ellen, s akkor következik majd a rendkívüli közgyűlés összehívása. A főváros törvényhatósági bizottsága számára azonban a fentieken túl még egyéb megoldások is adódhattak. Ilyen lehetőségként merült fel például az a gondolat, hogy a közgyűlés ejtse el a június 28-i határozat kifogásolt részét, és ehelyett mondja ki, hogy az önkéntes adókat egyáltalán el sem fogadja. Ez radikális megoldás lett volna a napilapok kommentátorai szerint, míg az önkéntesen befizetett adók elfogadása és azoknak az állam részére való be nem szolgáltatása esetén igen valószínűnek látszott a főpolgármester rendkívüli felhatalmazása, amivel szemben viszont a tanács mindenképpen tehetetlen lett volna. 57 Az adott pillanatban tehát többféle megoldási lehetőség is nyitva állott a főváros előtt; a törvényhatósági bizottság ellenzéki tagjai azonban úgy látták, hogy a helyettes polgármester és a tanács „hazafiságában" a belügyminiszteri rendelet leérkezése után egyáltalán nem bízhatnak; ezért merült fel az az elképzelés, hogy a városatyák bizalmas értekezletre gyűljenek össze, s ez az értekezlet döntsön a főváros részéről teendő további lépésekről. 58 Ennek az értekezletnek megtartásáról nincs tudomásunk, a IV. kerületi ellenzéki törvényhatósági bizottsági tagok viszont július 20-án valóban tartottak egy szűkebb körű megbeszélést, de itt is csupán annyi történt, hogy megbízták Eulenberg Salamont: szerezzen tudomást arról, hogy a tanács milyen magatartást kíván tanúsítani a továbbiak során. Eulenberg megbízatásában el is járt, méghozzá az ellenzék szempontjából eredményesen, mivel a tanács várható magatartásáról „megnyugtató" értesüléseket szerzett. 59 A július 22-i tanácsülésen Rózsavölgyi a tanács tagjainak bejelentette a megsemmisítő rendeletnek a fővároshoz való leérkeztét, de - a lapoknak adott nyilatkozatában foglaltaknak megfelelően - az ügy tanácsülési tárgyalásába nem egyezett bele; így az nem is került a jegyzőkönyvbe, s a bejelentés nem hivatalos bejelentés maradt. 60 Ugyanakkor viszont elkészült a főpolgármesternek a megsemmisítő rendelettel kapcsolatos, s a belügyminiszterhez intézendő felterjesztése. 61 Ennek továbbítására azonban egyenlőre nem került sor 62 , jóllehet erről szóló hírek néhány napon keresztül olvashatók voltak a lapokban, 63 s olyanok is, hogy a belügyminiszter haladéktalanul válaszol majd a feliratra, s hogy akkor elkerülhetetlen lesz a rendkívüli közgyűlés összehívása. Ez a közgyűlés - a lapok értesülései szerint - nemcsak megerősíteni kívánta a korábbi határozatát, de az önkéntesen befizetett adók elfogadásától is el akarta tiltani a főváros tisztviselőit. 64 A főváros ellenállási határozatának további sorsával kapcsolatos határozatlanság természetesen a fővárosi tisztviselők tevékenységére is kihatott. Ennek tulajdonítható az, hogy az önként befizetett állami adóösszegek kamatozó elhelyezésére teendő javaslatot előkészítő, július 24-re összehívott értekezlet (ennek összehívásáról a július 13-i tanácsülés rendelkezett) elmaradt, mivel az értekezlet összehívásával megbízott pénzügyi és gazdasági ügyosztály (illetve annak vezetője) úgy vélte: a főváros határozatának megsemmisítése után az önként befizetett adókat be kell szolgáltatni az államnak. Az értekezlet elmaradásáról az ügyosztály természetesen jelen48
